Úgy érzem elpazarlom az életem. Mit tehetnék?

hát én már közel 30 vagyok, de még mindig nem történt velem semmi, és anyáméknál lakom.

alja egy g*ci világban kell élnünk.

Ugyanígy van velem is.

18 éves lány vagyok de semmi nem történt még velem.

Egy fiúm sem volt még, pedig állítólag szép vagyok (szerintem nem vagyok csúnya, de vannak tőlem szebbek is ),

és tele vagyok gátlásokkal. Túl sok önbizalmam sincs.

Én 21 éves fiúként lépnék be a klubba - ha megengeditek :)

Én is hasonlóan érzek mint ti, nem érzem azt hogy "teszek le valamit az asztalra" magamnak az éveim során. Szépen haladok az egyetemmel, Mellette pénzt is keresek, alapjában optimista vagyok és jókedvű, fontosnak tartom az érzelmeket és nem szeretem a féktelen szúrakozást... Úgy igazából nem érzem hogy élek, nem érzem hogy épül a jövőm, inkább csak azt érzem hogy tengek-lengek, és csak telik az idő...

Nincs barátnőm, bár sok srácnál többre tartom magam akiknek van, de én magamat mégis jobbá akarom csiszolni míg egy lánytól elvárnám hogy úgy szeressen engem ahogy én tudnék. Ez az igazi motivációm. Hogy ha majd megtalálom az igazit, akkor őt minél boldogabbá tehessem majd...

Thomas Mann: Tonio Kröger

Az egész osztály egy emberként húzta az orrát, hogy mér kötelező olvasmány ez a sz*r.

Nekem olyan felszabadító volt olvasni, mint beállni a zuhogó tiszta víz alá többheti fürdésmentes nomád táborozás után. Talán életem legnagyobb olvasmányélménye.

Lehet, hogy nem születtem sem "normális" társasági embernek, sem tarkacsíkos művészléleknek, de ettől még nem dől össze a világ, és főleg nem kell tovább próbálkoznom, hogy valamelyik halmazba beolvadjak, ez is egy szerep, ami nekem jutott, és hát azért jutott nekem, mert én ebben érzem jól magam, vagy fordítva...

Néha azért még mindig megdöbbenek magamon. Úgy állok a legdrámaibb események közepén, mintha nem is velem történnének, elballagok, meghal valakim, otthagy életem szerelme - szó szerint kívülállóként nézem saját magamat, mint egy kísérleti állatot, és a többieket is. Megpróbálok bőgni, vagy nevetni, amelyik épp adekváltnak tűnik, de nincs értelme, mert nem természetes. Bizarr, de nekem ez jutott.

25l

Én még nem szállhatok be a klubba, mert én tenni sem akartam ez ellen egy jó ideig. Viszont azt tudom mondani, hogy ha egy magadhoz illő féllel hoz össze a sors, akkor meg fog téged érteni és kiismerni is kifog, ehhez nem kell feltétlenül teljesen megnyílni. A fontos, hogy mindkét fél érezze, hogy viszonozva vannak az érzelmei, ha szimpatikusak vagytok egymásnak.

Mindig unatkozom emiatt, nincs kedvetek ismerkedni? 18/F