Miért van az hogy mindig mást akarok csinálni?

Igen én. Kb 1-2 hónap alatt meg tudok únni bármit, ezért pl titkárnő nem lennék soha, mert az bazi unalmas.

Én weblapokat csinálok, az annyiból jó, hogy amikor vannak új feladatok amit ha még nem tudok megoldani, azt kihívásnak tekintem, és tájékozódom, aztán úgyis megcsinálom valahogy. Meg abban 1 dolgot többféleképpen is le lehet programozni, akár php-ban, flash scriptekkel, javascripttel és ilyesmikkel. Szóval az úgy leköt.

De néha ebből is elegem lesz, és inkább csinálnék mást. Hát nehéz így az élet, de többet tanul az ember, mert minden érdekli. Nem hiszem hogy ez akkora baj lenne :)

Szia én azt tanácsolom neked, hogy egyet végezz el tisztességgel, utána csapongj. Nehogy aztán itt maradj egy csomó féle félbemaradt tanulmánnyal, végzettség nélkül.

Megértelek, mert én a harmadik féle szakot végeztem el végül, nem a szakmában dolgozom, és egy negyedik meg egy ötödik féléről álmodozok, csak most épp talonban a továbbtanulás mert kicsi a gyerekem. :)

Nem baj az ha sok minden érdekel, ettől csak érdekesebb egyéniség és értékesebb ember leszel!

Ezzel én is így vagyok. Táncosnőnek készültem, de nem bírtam fitikailag. Aztán átnyergeltem a zenére, van is már egy végzettségem, bár a területen is több mindent megtanultam, magasabb szinten két szakot is elvégeztem. Aztán felvételiztem egyetemre, meguntam, felvételiztem egy másikra, most itt leszek másodéves, de közben kezdem el a következő, immáron harmadik szakom.

Vicces, amit a második válaszoló írt, mert mindezek mellett titkárnőként dolgozom, és pont a változatossága miatt élvezem. Persze hozzá kell tenni, hogy a kulimunka, az unalmas részét más csinálja, nekem a kreatív dolgok jutnak.

Amikor felvételiztem, féltem, mert minden változtatásomnak az önéletrajzomban is nyoma maradt. De szerencsére pont kifogtam egy olyan helyet, ahol ezt a tulajdonságom értékelik és maximálisan ki is aknázzák. Ha minden jól megy, egyetem elvégzése után is szívesen maradnék itt. Még akkor is, ha nem vág egyik szakmámba sem :D

A lényeg, hogy valóban meg kell hozni egy döntést, legalább pár dolgot végig kell vinni. Viszont ha tudod, hogy ilyen a természeted, a munkakeresésnél mindenképp részesítsd előnyben a kreatív munkákat, így nem kapod magad azon, hogy három év alatt nyolc helyen is dolgoztál, mert mindig meguntad.

Szerintem az ilyen embereké a jövő, ezért ez ez nagyon pozitív tulajdonság :)

Hasonlóan gondolkodom én is, de én valahogy mértéket tudok szabni a kicsapongásaimnak. Jelenleg 24 éves vagyok, három szakon végzős, egy szakon már diplomás... Most pedig e hónap végétől boltvezető-tanfolyamra fogok járni. Egyszerre szeretnék tanár lenni, nyelvész és szeretnék gyakorlati, praktikus dolgokkal is foglalkozni. Nemrég belevágtam a ruhabizniszbe, mivel egy varrodában nőttem fel, és mindig is volt érzékem az anyagokhoz, barátoknak, ismerősöknek varrok. Elindulhatnék akár divattevezői vonalon is, de úgy érzem, mégsem ez az életpályám... Vagy nyolc nyelven beszélek kb. középfokon, de azt vettem észre, hogymikor eljutok egy olyan szintre,hogy ki tudom fejezni magam, és a mindennapi életben elboldogulok, akkor hirtelen alábbhagy a lelkesedés, és nincs ingerenciám tovább tanulni a nyelvet. Pedig egy időben tolmács akartam lenni... :)

Irigylem az olyan embereket, akik 14-18 éves koruk között megtalálják a hivatásukat, én nem vagyok ilyen.

Amit tanácsolnék: ne váltogasd a szakjaidat felelőtlenül. Ha már elkezdted ezt a két szakot, akkor fejezd be őket, valamiből meg kell élni, és mind marketingesként, mind gépészmérnőkként nagyszerű lehetőségeid lennének.

A külföldi munkavállalást szintén jó ötletnek tartom, én is éltem már külföldön az egyetem alatt, kétszer is: ösztöndíjjal utaztam, tanultam az egyetemen, közben pedig nyelveket tanultam, és dolgoztam is félállásban (nem valami magas presztízsű munkára kell gondolni).

Amiről lebeszélnélek, az a kommunikáció. Ha nagyon szeretnéd, hogy elgyenegy semmiérő diplomád, akkor a két mostani után esetleg, de hogy otthagyd az egyiket egy kommért? Bocs, de szerintem ez egy hatalmas butaság.

Szintén elfelejteném a színjátszást, éneklést, zongorát. Esetleg hobbiszinten lehetne ezeket csinálni (annak kiváló), de megélni tuti, hogy nem ebből fogsz. Eleve azt mondod, hogy a két egyetem minden idődet leköti...

23 éves vagy, tehát fiatal. Kapaszkodj meg: még öt év múlva is fiatal leszel. Még tíz év múlva is. Lesz időd mindenre elég, csak ismerned kellene magadat és a lehetőségeidet, az országot, a világot annyira, hogy ki tudd selejtezni azt, amire nem érdemes időt pazarolnod, és intenzívebben foglalkozni azzal, amiből tőkét kovácsolhatsz. Máshogy nem megy...

Szerencsére nekem nagyon sokoldalú diplomáim lesznek, melyekkel jól el lehet indulni sokfelé, emellett pedig praktikus ismeretből sem lesz hiány (a tanfolyamok miatt). Tervezem, hogy a későbbiekben már OKJ-t is megszereznék, ahogy alakul. Szerencsére jelenleg az "élethosszig tartó tanulás" idejét éljük: hidd el, hogy lesz időd még nagyon sok mindent tanulni.