Nem érek semmit? (Kérdésed túl rövid, a magyarázatod hosszú. )
Ma: Elkezdtem rajzolni a gép előtt egy kiskutyát, ami szerintem egész jó lett, de még nem készültem el vele. Fényképről rajzoltam. Aztán Anyukám elkérte a gépet, és odaadtam, a rajzot persze otthagytam, hogy majd visszaülök folytatni. De Anyu közben elkezdett rá jegyzetelni, és összefirkálta. Megkérdeztem, hogy ezt miért csinálta, és azt mondta, hogy mert csak ezt a papírt találta. Pedig ha megmozdítaná a kezét egy tucat papírt kivehetne a dobozból.
Nekem ez a dolog nagyon rosszul esett.
Tegnap: A suliban van tömegsport, ahol általában kézilabdázunk. Két éve járok. Tavaly még bármit megadtam volna, hogy egy normális csapatba járhassak. Tegnap az edző felajánlotta, hogy játszhatok az Ifiben. Én azt mondtam, hogy még nem tudom. Igazából már nem akarok, mert az egyik osztálytársam mióta oda jár teljesen megváltozott, bunkó és nagyképű lett. otthon mondtam Anyunak, hogy meghívtak, de nem szeretnék menni, mert nem biztos, hogy kedvelném az új csapattársakat, meg hogy nem akarok megváltozni. Erre azt mondta, hogy ha nekem elég, hogy a tömegsporton hetente kétszer bohóckodjak, akkor ne menjek. És, hogy ezért vagyok ilyen béna. DE ha olyan béna volnék, akkor miért hívtak a csapatba? Ez is nagyon rosszul esett.
Amikor nyáron nyaralni voltunk Apukámmal (Mert a szüleim már elváltak régen) az ő új barátnője azt mondta, hogy a nevem nem normális, meg, hogy Anyu, hogy tudott ilyen nevet választani. Na, ezen is bőgtem egy sort.
Ha valaki megkérdezi, hogy mi leszek és azt mondom, hogy pszichológus szeretnék lenni, akkor már rögtön kiröhögnek.
Szinte naponta sírok. Lehet, hogy túl érzékeny vagyok, de nekem ezek a dolgok nagyon fájnak. Mit tehetnék? Tényleg nem érek semmit?
Jaj dehogy is! Nem a te hibád, hogy a rokonok ilyen bunkók... Tudom, hogy nehéz, meg mondani könnyű, de ne figyelj rájuk! Mond meg nekik azt is, hogy neked ezek a dolgok nagyon rosszul esnek!
(egyébként még egy apró kérdés: te véletlenül nem Kecskemétre a Kandóba jársz?)
Szia!
Pf.Nagyon kedvesek az ismerőseid, anyukád-.-"
csak gratulálni tudok. Nekem is, ahogy olvastam soraidat, nagyon fájt. Főleg, a rajzos dolog...:S ( mert nagyon szeretek rajzolni, ha nekem anya tönkrette volna egy rajzomat is ami nagyon jól sikerült- az biztos, hogy évekig rágódnék rajta. )
Én is elég érzékeny vagyok. De már megtanultam, hogy az ilyen beszólásokkal nem érdemes foglalkozni. Vagy annyit tudok még tanácsolni, hogy valami 'csipőset' szólj vissza. Közbe pedig nézz a szemébe mélyen, és mosolyogj egyet.
Ettől erősebb leszel. Rólam azt gondolják, hogy semmi sem tud kiakasztani, ami általában igaz is de ha elszakad a cérna akkor nagyon jókat tudok beszólni olyankor csak néznek , hogy mi lelt engem, én meg magamba nevetek egyet rajtuk. Egyébként ebbe pont ez a jó. hogy kiszámíthatatlan vagy és okozhatsz meglepetéseket.;)
És De, sokat érsz. Soha ne mond azt, hogy nem érsz semmit!
Mert ez nem így van!
Az előttem lévőnek igaza van! Légy igazi nő!! Állj ki magadért, és szólj vissza bátran.., ha pedig kinevetnek, szólj vissza még egyszer! Ne hagyd magad!...Egyébként a túlérzékenység egy nagyon jó tulajdonság! És tudod, ha megbecsülöd magad, akkor mások ezt észre veszik rajtad, és ők is sokkal inkább becsülni fognak!! Én ezt tapasztalom!
Sok szerencsét!;P
Én nem rajzolok jól. És nem szoktak jól sikerülni! 1:0 Neked.
Kosarazni egyáltalán nem tudok! 2:0 Neked.
A nevededet nem t€dom, de szerintem biztos nem lehet gáz! :)
Szóval, 2:0-re nyertél. Akkor én mit mondhatok?
Na most magamra találtam! :D
szintén ez a bajom, hogy túl érzékeny vagyok, főleg anyukámmal szemben. Am. szintén pszichológus akarok lenni. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!