Régen sokkal jobb arc voltam. Mi történt velem? 23/F

Van, hogy visszagondolok a gimis éveimre és bevillannak emlékek, vagy visszaolvasom pár régi facebook üzenetemet, hogy akkor hogy írtam, milyen voltam. Most legutóbb itt gyiken olvastam vissza egy 2017-es válaszomat, mert jött rá egy új, és megint azzal kellett szembesülnöm, hogy régen sokkal sokszínűbben láttam a világot.

Pl. volt egy nagyon komoly igazságérzetem. Ha valami olyan történt, ami elvi szinten nem kéne, hogy megtörténjen, vitába szálltam, érdekelt, hogy megoldódjon, helyreálljon a "rend". Ma már inkább konfliktuskerülő lettem, úgy érzem, nem tudom és nem is érdemes megvédeni magam, inkább ráhagyom a másikra, annyiban hagyom az egészet.

A szókincsem és fogalmazásmódom is drasztikusan visszaesett. Írásban még csak-csak működik, de élő szóban tök nehezen fejezem ki magam és stílustalanul. A bonyolultabb mondatokba belezavarodok, és viszonylag nyögvenyelősen jutok csak a végükre, érvelni sem tudok olyan jól, itt is inkább megpróbálok kibújni a vitahelyzetből, vagy ha mégsem, bénán képviselem a gondolataimat.

Mintha nem fogna olyan jól az agyam, pedig régebben mindenki értelmes srácnak tartott, illetve nem is igazán gondolok semmit a világról. És nem azért, mert nem értem a folyamatait, hanem egyszerűen nem érdekel igazán, sem az emberi része, sem a metafizikai.

Régen nagyon sok filmet (és sorozatot) néztem, ma már évente megnézek 2-3-at így magamtól.

Egyszóval gátlásos lettem, motivációhiányos, egy szürke és unalmas életet élő, de jól elfunkcionáló felnőtt, akiben sokkal több szunnyad, mint amennyit a külvilág felé kommunikál, de egyszerűen nem jön ki belőle. Valakinek bármi ötlet?