Miért baj az, hogyha én nem akarok bulizni, hülyülni állandóan, és nyugisabb, otthon ülősebb típus vagyok?

Főiskolai kollégista vagyok már több mint egy éve. És idén jött elő már így első héten a gond, hogy én teljesen más beállítottságú vagyok mint a barátnőim. Ők mindennap buliznának, tombolnának, de én nem. Én szeretek inkább nyugalomban elolvasni egy könyvet, beülni cukrászdába, filmet nézni, vagy szeretkezni a barátommal, sétálgatni a szerelmemmel, mint a kollégiumban őrületes partit tartani, és magamra haragítani a csendesebb kollégistákat, és a kollégium igazgatóját. Így én a nyitóbulit is inkább kihagytam, kint aludtam a barátomnál. Viszont másnap mondták, hogy nem értenek, hogy miért nem akarok bulizni, hiszen fiatal vagyok. De én nem vágyom rá. Néha belemegyek kényszerből egy-egy buliba, de akkor sem érzem jól magam. Ha buli, akkor én a barátommal szeretek szenvedélyesen táncolni, és ennyi. Nem a részeg barátnőimet hallgatni, hánytatni, fektetni, rendet rakni. Miért nem lehet megérteni, hogy én más vagyok? Szerintük így elszalasztom az ifjúságomat, és boldogtalan leszek, sőt szerintük már vagyok is. De miért?