Túl visszahúzódó, zárkózott és csöndes vagyok, ezért az osztályban sincsenek barátaim. Más vagyok mint ők, de mégis szeretném végre az osztálytársaimat "megismerni". Hogyan tehetném? 15/L
Előre is szeretnék bocsánatot kérni, hogy hosszúra fog sikerülni a mondanivalóm.
De KÉRLEK olvasd el és segíts nekem!
Én egy elég erős gimnáziumba járok, most 10-be megyek. Eldöntöttem, hogy változtatok, szeretnék közelebb kerülni az osztályomhoz. Sokan vannak akikkel köszönésen kívül még nem beszéltem a 3 év alatt.
Úgy általában a fiúkat normálisabbnak találom, de az osztályban kevesen vannak, és ők nem olyan igazi barátnak valók. Szerencsére a piszkálásuknak már vége, de még mindig lenéznek.
Nálunk a lányok vannak túlnyomó többségben . Nem vagyok haragban egyikőjükkel sem, de vannak akik abszolút nem kedvelnek. Nem érzem úgy mintha közéjük tartoznék.
Azt hiszem másságom miatt vagyok "kiközösítve". Én nem szeretek sminkelni, nem járok bulikba (bár nem is lenne kivel), utálom az alkoholt és a rózsaszínt, nem nézek sorozatokat, nem olvasok tini magazinokat ... stb. stb. és ezek nem is állnak szándékomban. De ami a legmeghatározóbb, teljesen más a gondolkodásmódom és életfelfogásom.
Van pár „barátnőm”, de velük sem érzel jól magam. Ők is nagyon mások mint én; tinimagazinok, modellek, animek, divat és hasonló számomra visszataszító dolgok érdeklik őket is, ráadásul szinte semmiben nem értek velük egyet. Előfordul hogy némán állunk egymás mellett, olyankor nagyon cikin érzem magam, de nem tudok ellene mit tenni, egyszerűen elképzelésem nincs mit mondhatnék.
Tudom, túl válogatós vagyok, nagyon nehéz a bizalmamba férkőzni.
Mégis vannak az osztályban szimpatikusak is, bár a túlzott elvárásaimnak ők sem felelnek meg teljes egészében. Szeretnék hozzájuk tartozni, a barátnőjük lenni. De nem tudom hogy érhetném el őket, nagyon nehezen barátkozok. Arra gondoltam talán, hogy valamikor mikor együtt beszélgetnek és lesz merszem, odamegyek hozzájuk és megkérdezem, csatlakozhatok-e én is, azzal az indokkal, hogy azon gondolkoztam, mennyi mindenkit nem ismerek. Csak attól félek, hogy ha ott leszek velük, csak ülni fogok ott és nem tudok hozzászólni a beszélgetéshez. Vagy jobban tenném ha a személyekkel egyenként magányos pillanataikban próbálnék beszélgetni?
Egyébként tehetséges lány vagyok; sportolok, zenélek és énekelek.
Emellett kreatív, optimista és életvidám gyereknek születtem, bár nem ritkán sírok, csak úgy ok nélkül, túl érzékenyen reagálok értelmetlen dolgokra.
Bánt hogy ilyen bizonytalan és zárkózott lettem, itthon is a családban. Hogyan tudnék ezen változtatni...
Kicsit túlragoztam, úgyhogy gondolom értitek a lényeget.
Minden tanácsot és megjegyzést szívesen fogadok és előre nagyon köszönök! :)
Nagyon köszönök mindent választ! :D
Első kommentelőnek:
Többféle hangszert tanítottak már nekem, de az igazi vonzalmat egy hangszer után nem rég találtam meg, mikor elkezdtem magamtól gitározni tanulni. Nagyon szeretem :)
Másodiknak:
Ez tök jó, én is szeretnék fiú barátokat :)
Harmadiknak:
Azért kicsit megnyugtató, hogy többen küzdünk ilyen problémával, s mégsem vagyunk búval béleltek :D
Negyediknek:
Igen remélem találok és igyekszem bátrabb lenni :)
Ötödiknek:
Lehet, hogy jó ötlet az msn, bár én nem vagyok a híve. Jobban szeretem a személyes beszélgetést, akkor látom mit gondol a másik. :) És ez jó ötlet, meg kell próbálnom elfogadni másokat olyannak amilyen.
Hatodiknak:
Jókat írtál. :) Valóban, annyira hülye vagyok. Elvárom hogy elfogadjanak, miközben én elítélem őket, egyes dolgok miatt. És igen, ez az osztály az átlagnál sokkal értelmesebb(nem csak kemény a suli, hanem keresztény is, erkölcsi követelmények is vannak bőven). De nekem mégsem elég jó, ezen valóban változtatnom kell, hogy könnyebben elfogadjak másokat olyannak amilyenek. :)
Nem rossz ötlet ez, hogy hívjam el őket, szívesen lennék velük, de nem merem, ehhez nincs elég önbizalmam. :/
Hetediknek:
Köszi az ötleteket. :) Azt hiszem a jelenlegi "barátnőimet" csak haveroknak tartanám meg. Párszor hívtak moziba, de én nem érzem magam jól velük úgyhogy mindig kerestem valami kibúvót.
A fiúkról meg annyira igazad van. De tényleg, hihetetlen. Házit kunyizni az tényleg megy nekik. xD És ez is jó ötlet, hogy úgy kapcsolódjak be egy beszélgetésbe, hogy megkínálom őket valamivel. Köszi :)
Nyolcadiknak:
Azt hiszem nem értelek. Elmagyaráznád kérlek, mit akarsz mondani?
Kilencediknek:
Köszönöm! Ez nagyon szép amit írtál :)
Tizediknek:
Ezt is nagyon köszönöm! :)
Igen a legfontosabb számomra is a becsület + őszinteség. Valóban ez a legfontosabb. De csak akkor tudom meg hogy ez kiben van meg ha már a barátja vagyok és megbízok benne. Én félek az emberekben bízni, így nem ez a két fontos dolog érvényesült, hanem az ismert tulajdonságok alapján próbáltam válogatni.
1. Nem alkalmazkodtam. Azt hiszem ebben igazad van.
2. Különlegesnek mutattam magam. Hát nem tudom, én pont úgy érzem, hogy nem mutatom magam semmilyennek, elrejtem milyen is vagyok. De ha ezen sikerül túllépnem figyelek, hogy ne azt érzékeltessem mással, hogy különlegesnek érzem magam. :)
3. Nem nyíltam meg mások felé. Igen, ez is igaz.
És mos arra jöttem rá, hogy nem foglalkoztam mások lelki világával, elfelejtettem hogy nekik is vannak problémáik és talán nem direkt ilyenek amilyenek. Jaj, annyira szégyellem magam. Ez most nagyon szíven ütött. Bele sem gondoltam, ez csak egy álarc amit én látok belőlük, a fontos viszont az a mi a szívükben van.
Még egyszer nagyon köszönöm!! :)
válasza:én pont ilyen vagyok !!
osztályból már az első napon (!!) kiközösítettek, egyrészt azért, mert látszott hogy értelmesebb vagyok náluk, másrészt mert áltsulis kolóniák alkották az osztályt..aztcsináltam hogy elsőben mindenkit lesz@rtam, senkivel nem beszélgettem, mert nem volt semmilyen közös témám velük..ugyebár nem fog meg semmi az anime-ben, a twilight-ban stb..
2.ban pedig rájöttem hogy a francenné meg , ez igy még se jó, hogy senkiről nem tudok semmit..magyarán elkezdtem velük beszélgetni, a kolóniákba csak úgy beállni, és mondani valamit... azt hittem, hogy kezdenek elfogadni, és nem ugy tekintenek rám mint valami csodabogárrra..
..egyikük kerek perec megmondta hogy 9be legszivesebben megvert volna és hogy nem gondolta , hogy valójában ennyire jó fej vagyok... persze nem mindenkivel haverkodtam....
sajnos elég kevés barátom, barátnőm van.. ennek sztem tuti én vagyok az oka, mert egyszerűen nem akarok "leereszkedni.lehetőségem adódott, igyekeztem messzire kerülni tőlük, illetve kikerülni az ismertből az ismeretlenbe... ahol aztán találok nem kevés ismerőst, aztán ha olyan kedvem van, váltok megint, ott hagyok mindenkit, ami nem olyan nehéz nekem, hiszen a legtöbb embernekcsak ismerős vagyok...
én is zenélek , zongorázom már 8 éve, de a fakultáció és a különtanári mennyiségeknek köszönhetően most már nem zeniskolában fogom tanulni, hanem csak úgy ..magam képzem :D:D:D
sportolni egy évig sportoltam.. rájöttem hogy az nem az én világom, hogy hajnali 6kor elmenjek hazulról, iskola után meg edzésre menjek este 6kor meg hazaessek.. hát én ebből nem kértem..
..család nálunk eléggé szanaszét van, fele pesten, fele pécsen, hétvégén balatonnál, hétközben is százfelé.. általában az határozza meg a hangulatot, hogy a legidősebb tesómnak éppen problémája van..[[ hitel, lakás, állás, munkahelyi gondok]].. ezzel ugy érzem hogy nem foglalkoznak velem, kitaszítottnak érzem magam.. de nem sajnáltatom magam, mindig próbálok a kedvükben járni, segíteni ahol tudok, no és persze tanulok ezerrel mert tudom hogy csak ez az egy lehetőségem van...
én azt érzem ebből a kérdésből, hogy próbálsz változtani, de nem megy... csináld azt hogy próbálj közeledni a többiek felé, de csak óvatosan, mert gonoszak :|| ha ugy érzed változtatnod kell bármiben, változtass, de ne engedd hogy mások mondják meg mit csinálj!!
válasza:Előttem kettővel lévőnek:
Tényleg nagyon hasonlítunk. Én is tanulok ahogy kell, zenélek és nekem már az életformám, hogy minden nap hatkor érek haza az ének és a sport miatt, de nekem ez a támaszom, az örömöm. Nálunk sem problémamentes a családi élet, a szüleim szeretnék ha megnyílnék nekik, de nekem nem megy. Úgy érzem, mintha ők akarnák megmondani, milyen legyek. De szeretem a őket és ők is engem.
Köszi, hogy írtál. Ez példaként szolgál nekem, hogy másnak is sikerült már! :)
Előzőnek:
xD Elmagyaráznád bővebben, mert így nem nagyon értem. :)
Tegnap este rengeteget gondolkoztam.
Volt hogy magam alatt voltam, volt, hogy örültem, milyen jó lesz. Gondolkoztam, kit mivel foghatnék meg, hogyan ismerhetném meg és sok mindenre rá is jöttem.
Köszönöm! :)
válasza:Tizedik vagyok.
Nem kell emiatt szégyelned magad,te ettől nem lettél rosszabb,mint mások.Igenis legyen önbizalmad,csak egy kicsit alkalmazkodj.
Olyan,hogy belső ismert tulajdonság,olyan nincs.Külső ismert tulajdonságok azonban vannak,amik alapján nehéz jól megítélni magát az embert.Mert oké,hogy jól néz ki valaki,de ettől még nem biztos,hogy jófej,kedves,nyitott.
Attól is lehet valaki jófej,mert csúnya.Én se vagyok szép,de sok jó belső tulajdonságom van,és ez mindig megvigasztal.
Én nem mondom,hogy legyél tucattermék,az sosem jó.Legyél hasonló a többiekhez,és fogadj el mindenkit olyannak,amilyen!
Nyugodtan hívd el a számodra szimpatikus embereket a környékre,ahol jól érezhetitek magatokat.
Én egy leendő osztálytársamat hívtam el plázázni meg mozizni,akivel felvételi óta jóban vagyok.A másikakkal még nem ismerkedtem meg annyira,de majd nemsokára itt lesz az ideje.Jövő pénteken,ha még nem lesz egyéb itthoni tennivaló,akkor elhívom egypár osztálytársamat mekizni.Utána meg moziba,meg plázázni.A pláza a meki mellett van,és a plázába mozi is van.És nem tévedek el hála istennek,már tudom,hogy mi hol van.És megakarok nyílni már a kezdettől fogva mindenkinek,persze nem nagy titkokat árulok el,de egypár dolgot elmondok az embereknek.
Fontos,hogy másról ne mondj először rossz véleményt,meg egyáltalán senkiről ne mond semmilyen véleményt,főleg olyannak ne,akivel nem szimpatizálsz!Ugyanis félő,hogy kijátszanak,ha rosszat mondassz!
Mindenkiről csak a jót mondd,segíts másokon,törődj mások problémáival,és szimpatikus leszel sok olyan embernek is,akikre rá sem mersz most gondolni!:D
Legyél bátor!Nem veszthetsz semmit azzal,ha elhívsz egypár embert magaddal ide-oda!:D és dumálgattok..:)
Szia!
Én arra gondoltam, hogy mivel nem beszélek velük, nem ismerem a belső tulajdonságaikat. Ezért én olyanok alapján ítéltem el őket, hogy pl. milyen ruhában járnak, mit szoktak csinálni, miket szeretnek, mi a hobbijuk és hasonlók, amiknél a belső valóban sokkal fontosabb.
És nagyon köszönöm a tanácsokat! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!