Hogyan törhetnék ki a saját elmém börtönéből?

Heti legalább 3 teljes napot itthon vagyok, ennyi a szabadnapon. Szinte minden egyes napot kínszenvedéssel élek meg, szorongok, mély félelmeim vannak, nem tudom mihez kezdjek. Képtelen vagyok egyedül csinálni bármit is, de nincsenek barátaim, csak az online térben. Viszont félek új embereket is megismerni. Amikor dolgozom szinte semmi bajom nincs, mert emberek között vagyok, de amint hazaérek, elfog ez a céltalanság. Sokféle hobbim lehetne, amikkel tudnék itthon foglalkozni, de képtelen vagyok rá. Elkezdek valamit, és szinte percek alatt feladom, mert nem megy, mert úgy érzem nem számít senkinek sem a létezésem. Úgy érzem nincs értelme az életemnek, haszontalan vagyok. Hamar elveszítem a motivációt a céljaim felé. Járok kineziológushoz, de semmit nem ér. Hogyan léphetnék ki végre ebből? Meditáljak? Erőszakkal végezzek dolgokat? Van valaki, aki hasonlóan érzett, de sikerült ebből kilépnie?

30/N