Kóros elmeállapotú lennék?

Munkahelyen előadást tartott a egy pszichológus (múltkor két beosztott összeverekedett a parkolóban, még a rendőrök is kijöttek), ezért kb olyan szinten, mint a szokásos tűzvédelmi\munkabiztonsági előadásokon, egy kb fél órás szöveget lenyomott nekünk a pszichológus.

Nem is vette túl komolyan, elkezdett sztorizgatni, poénnak vette az egészet ("remélem senki nem akarja holnap a főnöke irodáját felrobbantani") stb.

A lényeg, hogy mesélt egy - név nélküli - pácienséről, aki olyan volt, hogyan üvöltött, tombolt, összetört dolgokat, utána elkezdett zokogni, utána pedig megnyugodott, elbóbiskolt, elaludt. Mindenki nevetett a sztorin, miközben mondta a pszichó, hogy "na, egy kóros elmeállapotú személy például ilyen".

Én csendben ültem, mert végiggondoltam, hogy teljesen olyan volt, mintha engem írt volna le;

Ha otthon vagyok és valamin felhúzom az agyam, akkor kiabálok, káromkodok, gyakran össze is török dolgokat a lakásban, esetleg magamnak is szándékosan ártok (bár utóbbi ritkán fordul elő), majd a tombolás után sírni kezdek, összeroskadok a padlón, és pár órával később felébredek.

Munkahelyen akármennyire fel tudnak húzni agyilag, nem mutatok ki semmi érzelmet kifelé. Nagyon meg kell erőltetnem magam, de mikor dolgozok, meg tudom állni, hogy ne őrjöngjek.

(Vagyis egyszer letéptem az öltözőszekrényem ajtaját, de mivel abban a pillanatban mindenki rámmeredt visszakapcsolt a fejemben a lámpa).

Én is kóros elmeállapotú lennék, mint a példában szereplő egyén?