Miért tiltottak minden kapcsolattól a szüleim?

Gyermekkoromban,amikor próbáltam valakivel barátkozni,mindig szidalmazták,meg tiltották a barátkozást a szüleim. Nem volt elég jó nekik sose akivel barátkozni akartam. Tizenévesen sokszor sírva néztem ahogy az utcában bandáznak,játszanak a korombeliek. Sokszor az öngyilkosság gondolata is bennem volt. 13 évesen titokban rászoktam a dohányzásra,15-21 éves koromig meg tikokban minden délután ittam(nagyszülők bortermeléssel foglalkoztak),napi 1 liter bedobtam délutánonként ami fel se tűnt nekik. 21 évesen voltam a mélyponton akkor már fél lábbal a börtönben voltam.Lopásokba vettünk részt(nem a megélhetés miatt csak így alakult). Éppen elvégeztem a gimnáziumot 2-es voltam szinte mindenből,utáltam oda járni azt is az anyám miatt kellett. Aztán 21 évesen leálltam az alkohollal,összeálltam az első barátnőmmel akivel nem vagyok boldog,de képtelen vagyok otthagyni őt,nem lehet gyerekünk se. Most 40 éves vagyok benne egy boldogtalan kapcsolatba,utálom a munkám amit minimálbérér végzek. De képtelen vagyok változtatni,gyenge vagyok,irigykedek másokra akiknek jobb az életük. Valamint nehezen megy minden interakció az emberekkel(utálok bevásárolni...). Mit lehetne velem kezdeni? Az álmom egy nagy boldog család volt,de az már kizárt...