Én vagyok az életképtelen vagy ez csak egy nehéz periódus az életemben?

Kicsit azt érzem hogy fordulóponthoz ért az életem és egyszerűen nem tudom hogy mit csináljak. Felvázolom nektek röviden a helyzetemet: 19 éves vagyok, tavaly végeztem a sulival. Elkezdtem dolgozni, remélve hogy párhuzamosan megtudom szerezni a jogsit. A hely ahol dolgozom egy pláza, az a gondom hogy a kollégám, (akivel egy kis 2x8m -es stand ban kell lennem 12 órát) egy olyan személyiség, amelyet én mindig is kerültem: mindenbe beleköt, lenéző, állandóan csesztet, a szimpla jelenlététől is szorongok. Most épp valami más munkát keresek, sikertelenül egyenlőre. Igen, gondjaim vannak a depresszióval és a szorongással. Szerettem volna szakemberhez fordulni, de nincs rá pénzem. Emellett az oktató is kicseszett velem, 6 hónapja vagyok beiratkozva és bár előleget adtam, még nem vezettem egy percet sem. Kénytelen leszek újra iratkozni más helyre.

Terveztem hogy egyetemre megyek idén, hogy egy kicsit szabaduljak ebből a helyzetből és talpra álljak. 5-6 hónap van még addig, és nem tudom azt megengedni magamnak hogy mondjuk otthon ülljek és a jogsi árát már kikeresve mondjuk csak arra koncentráljak. Szüleimmel sem a legjobb a kapcsolatom, már többször is majdnem elköltöztem. Nem tudnék kijönni velük, felhoznák hogy el kell tartsanak ebben a korban is stb stb. Nem tudom, valahogy semmi sem jön össze és nem tudom hogy hogyan tovább.