Nincs rám hatással semmi? Normális ez?
Hideget nem érzem, meleget is bírom (bár nehezen, mert hozzá vagyok szokva a hideghez) csípős ételeket jól bírom, alkoholtól nagyon nehezen rúgok be, kell hozzá 3 üveg házi bor, fájdalomtól nehezen sikítok fel (volt már bennem hatalmas kés, tör már el a lábam, műtöttek is) és lelkileg is hasonlóképpen érzéketlen vagyok.
Ritkán sírom el magam, ritkán vagyok kedves, általában ilyen böszme vagyok, mert nálam ez az átlag. Általában őszinte vagyok, és valahogy nem érzem semminek a súlyát / hátrányát / fájdalmát. Fizikailag sem vagyok egy gyönge alkat, persze aki rendszeresen edz, az nálam erősebb, de én a 110 kilómmal egy 70 - talán 80 kilós tetszhalott embert simán felkapok, ha van rá elegendő időm. Egyszer azt hitték az orvosok, hogy daganatom van, megultrahangoztak, de nem éreztem félelmet, semmit, voltam már halálközeli élményben, vitt már el mentő többször, de valahogy minden hidegen hagy, semmi nem visel meg. Miért van ez? Örülnék, ha valami meglepne, ha kicsit “létezhetnék.”
Nem tudom mások hogy vannak vele, de nekem az ilyen kérdések mindig keménykedésnek tűnnek. Méghozzá azért, mert ha az a problémád, hogy nem érzel érzelmeket rendesen, akkor ahhoz semmi köze nincs annak, hogy hány kilós hullát tudsz elhúzni, meg hány liter borról rugsz be, ezért tűnik ez nekem felvágásnak, na mindegy.
Egyébként a lelki érzéketlenség re reagálva nem tudom mennyire változtatható ez. A kedvesség része az igen, ahhoz kb semmi extra érzelmi képesség nem kell, azon múlik, hogy az akarsz e lenni, vagy sem. A sírás az már más kérdés. Ha valami érzelmileg tényleg nem érint meg, akkor nem tudom, hogy el lehet e érni, hogy merérintsen. Az őszinteség az jó dolog, de így a nem érzem semminek a súlyát meg ezek alapján te inkább bunkó lehetsz. Ez megint olyan, hogy nem kell hozzá semmi más, csak annyi, hogy odafigyelsz a környezetedre. Ha érzed, akkor az segítség, de az amúgy se lenne elég, mert mindenki mást tart bántónak.
A csípős ételeket, hogy jól bírod az teljesen átlagos, nagyon sokan jól bírják, és hozzá is lehet szokni.
Ha amit a fájdalomról és a halál félelemről írsz, az igaz, akkor az nem átlagos, de szerintem ezt te is tudod, na mindegy. Szóval nem átlagos, de én előnynek látom. Esetleg azon érdemes elgondolkodni, hogy tényleg nem érint meg, vagy csak elnyomod, ha az első, akkor örülj neki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!