Mihez kezdjek??

A helyzetemről...

Már egy éve, hogy lelépett a feleségem egy másik pasival (azóta sokadikon is túl van amennyire tudom nem dolgozik, kitartják) és itt maradtunk ketten a kisfiammal aki akkor 3 éves volt. Azóta egyre kevesebbet láttuk, legutóbb egy hónapja járt itt meglátogatni. Elváltunk, minden hivatalos. Igaz gyerektartást egyszer se fizette ki...mindegy. Tehát egyedülálló apuka vagyok. Csodás, hogy nálam maradhatott, tényleg, a világot jelenti nekem, hogy a kisfiam velem lehet :) Ugyanakkor baromira nehéz megoldani az ovit, és a munkát egyszere. 7re kell járnom, délután 3ig. De jön a nyár, Balaton, korábban kell mennem...5-re, 6-ra, és délután 4ig. Szóval fogalmam sincs, hogy lesz. Jelenleg tesóm segít megoldani a logisztikát, de nem tudom meddig tudjuk így csinálni még. Meg lesz oldva, megoldom, de baromira nyomasztó, hogy segítséget kell kérnem. Ugyanakkor minden más rendben van, főzök, mosok, vágom a körmét, haját, játszunk, tanítom amire csak lehet...stb. Mindent egyedül csinálok. De hát gondolom más szülő is van így.

A másik része ugye a munka...egész jó állásom van, a főnökeim jó fejek, a fizetés egész jó. Ugyanakkor a munkaidő, és az ovi. Kiakaszt, hogy segítség kell. Jó lenne valami másik munka, de az érettségin kívül nincs semmim. Persze 8tól 4ig... Persze azon is kattogok, hogy vállalkoznék, vagy akármi...de mit.

Nem könnyíti meg a helyzetet, hogy albérletben lakunk, és egyedül szinte kilátástalan házhoz vagy akármihez jutni. Még a mobilházakon is elgondolkoztam, de hát annak is kéne egy telek, ami lassan olyan drága, mint pár éve egy ház.

Aztán ugye a magánélet...egyszerűen nem megy, nem találom...az, hogy van gyerekem még nem okoz gondot senkinek, no de amint megtudják, hogy velem is lakik akkor futva menekülnek. Pedig azt hittem milyen kapós leszek majd...nézd már férfi létére egyedül egy picivel, álom pasi...hát nem. Jó persze nyilván van akinek amúgy se jönnék be.

Nem is tudom mi lenne a konkrét kérdés...mi a frászt csináljak, hogy kicsit derűsebben lássam a világot? Mert jelen állás szerint...

-az ovi, iskola...milyen szülő vagyok, hogy még megoldani se tudom, hogy elvigyem, elhozzam :/

-nem kellek senkinek, egyedül maradok

-nem tudom miből, hogyan tudok saját házhoz jutni belátható időn belül, hiába dolgozom, nem tudok félrerakni. Valami mindig van.

Köszönöm, hogy elolvastad.