Unom az életem, mit tegyek ellene?
- Van barátnőm, de nem érzem mellette igazán boldognak magam, próbálom a pozitív oldalát nézni, de olyan dolgokat csinál, hogy egyszerűen elmegy tőle a kedvem sokszor, Nincs gyerekünk.
- Családom borzalmas, az is volt mióta az eszemet tudom.
- Munka... felkelek, dolgozom, hazamegyek, otthoni teendőim elvégzem, néha játszom a számitógépen és ennyi, kezdődik újra.
- Nincsenek millióim csak annyi, hogy elvagyok és egy keveset elteszek belőle.
Unom ezt az egészet, valami újat és jobbat szeretnék, de fogalmam sincs, hogyan.
Probálok olyan dolgokra időtszakítani ami boldoggá tesz, de pl régi barátok/haverok élik az életüket nem érnek rá, ha csavarogni támadna kedvem kevés hozzá az idő.
Te/ti mivel dobjátok fel az életetek?
Legalább nem vagy depressziós - nézd a jó oldalát.
Ráadásul kapcsolatod is van, tehát ronda sem, és a kapcsolatod is lehet még jó vagy jobb.
És ne feledd az örök klasszikus és igaz végszót: "Rosszabb mindig lehet".
Depresszió, szó szó, nem tartom magam annak, de azért vannak erre utaló jelek/gondok.
Van kapcsolatom, de attól még nem tartom jónak magam, őszintén szólva jobb bnővel jobban érezném magam, de aki van azzal próbálom meg elérni azt, hogy ez legyen az igazi, de nem iazán sikerül.
Tudom, mindig van rosszabb, de összeségében az életem szerintem nem a jó kategória, persze, ha nagyon szegény emberekhez nézzük kussolnom kéne.
De szeretnék szép jövőt magamnak, a leenedő feleségemnek és gyerekemnek, de perpill nem érzem, hogy megvan az a nő akivel leélném az életem viszont tudom, hogy akinél ezt érezném annak nem vagyok jó.
Akkor szakíts. Neked is és a barátnődnek is joga van a boldogsághoz és ahhoz, hogy olyan embert találjatok, akivel tudtok jövőt tervezni.
Egyébként nem csak a szegénység rosszabb.
Tavaly elveszítettem a munkám.
El kellett költöznöm az albérletemből.
Hosszú évek után szakítottam az exemmel, mert meg akart csalni.
Meghalt az egyik szülőm.
Szerinted én hogy voltam? Nem, nem akarom magamat sajnáltatni, de jelenleg annyim sincs, mint neked. Sem megtakarításom, sem olyan munkám, amit szeretek, sem párom, semmim. Depresszióm, az van. Mégis próbálom kihozni a napjaimból a maximumot. Ha valamivel nem vagy megelégedve, változtass.
Mindenki a maga sorsának a kovácsa. Sok sikert!
#3 Sajnálom, hogy ez van, igazából én sem írtam ide mindent, de a fele nálam is bőven aktuális.
Szóval te, hogyan próbálod boldogabbá tenni a napjaid, ebben a helyzetben?
3.
"Mindenki a maga sorsának a kovácsa."
Egy szabad világban ez tényleg így van, de mi jelenleg nem abban élünk.
5: de arról dönthet a kérdező, hogy olyan ember mellett vegetál, aki nem teszi boldoggá és húzza mindkettejük idejét, vagy kilép. Hisz leírta, nem vele tervezi a jövőt. Majd ő is csal, mint az én exem, ha valaki felbukkan? Nem lenne korrekt.
4: én azokba a dolgokba menekülök, amiket szeretek. Edzés, futás, túrázás, bicajozás. Meg sokat vagyok barátokkal. Igen, elfoglaltak, de ha előre le van egyeztetve, heti több napra is tudok velük 1-1 délutánt szervezni. Annyi mindenki életébe belefér, HA valódi barátok.
7.
Ez teljesen igaz, így van. Azért nem lépnek sokan - nagyon sokan - mert abban benne van a "nem jön több utána" lehetőség is, különösen ha valakinek kevés az önbizalma vagy külsőre ronda.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!