Mit lehet ez ellen tenni? Vagy ez normális? Vagy kamaszkori állapot? (LENT)

Mindent bajt magamravállalok! Ez így nem túl érthető, de mondok két példát!:

1)egyik osztálytársam (annyira nem kedvelem, de szoktunk beszélgetni) kapott egy 2-est fizikából és ÉN szégyeltem el magam miatta. Közben nekem semmi közöm hozzá! Nem lelkiismeretfurdalás volt, hogy nem/túl keveset segítettem neki a tanulásban stb. De tökre elvörösdem, meg szívem szerint sírva rohantam volna ki a teremből.

2)most költöznénk el albérletbe. Az utolsó pillanatban lemondták a látogatást, mert "mégsem adom ki: beköltöznek a rokonaim". Én szó szerint depressziós lettem.

3)tegnap a bátyám nem tanult, és apám ordítozott vele.És már e miatt is magam alatt voltam, és mentegetőztem, hol ott a bátyám nem tanult, és én lettem kitűnő 5dicsérettel.

Ez normális? Vagy ez kamaszkori probléma?

(mielőtt mondanátok: NEM kamu kérdés, és nem akarok pszihológushoz menni)

12/L

(BOCSI,HOGY HOSSZÚ LETT! :( )