Szerintetek, így 19 évesen megéri kockáztatni és elköltözni? De hogyan, ha nem tudok elindulni?

Szerintetek hogy tudnám megoldani azt, hogy elköltözzek otthonról? Elmennék jövőre egyetemre, addig is dolgoznék.

Egy faluban élek, sokan tudják hogy nem a legjobb hely ha valaki fejlődni szeretne, változást akar és egy jobb életet. Én beismerem, egy szegény családban nőttem fel. Sokszor nem is(csak) anyagilag szegény,hanem mint szülő-gyerek, testvér kapcsolat. Egyszerűen meguntam, meguntam azt, hogy mindenért én vagyok a hibás. Meguntam azt, hogy érettségi után a szüleim egyből rám támaszkodtak, és azt hitték hogy majd pl. felújítóm a hazát, megoldom azokat a problémákat amiket ők lassan 20 éve ketten nem tudtak megoldani. Ha nem tudnak segíteni elindulni az életben, akkor muszáj nehezíteni azt? Elkezdtem több mint 3 hónapja dolgozni, főleg az ők nyomásukra, mert ugye végeztem már a sulival idén. Persze a fizum nagy része megy a levesbe, semmivel sem haladok elobbre .Rólam tudni kell azt, hogy nagy valószínűséggel depresszióval küzdök, szociális fóbia sem kizárt. Sosem tudtam ezt velük megbeszélni,szakemberre pedig nem lett volna pénzem, barátaim pedig kamasz korra nem igen maradtak. Úgy érzem, hogy ha itt maradok, akkor csak minden rosszabb lesz. Vagy éppen nem változik semmi. Mivel a baráti köröm leszűkült, senki sem tartana vissza. Én egy jó tanuló voltam, de mindig is elvette a kedvem az, hogy hiába vagy jó tanuló, ha nincs egy anyagi háttered. Vagy legalább egy biztató szülői vagy más támogatás, ha csak lelkileg is. Egyszerűen mindig a biztos játékot választottam az életben és mindig veszíteni valóm volt belőle. Szerintetek mit tehetnék? Minden a pénz körül forog. Hallottam a diakhitelrol is, de én erdélyben élek, itt nem tudom hogy ha van ilyen. Ha lehetne, elmennék egy albérletbe, dolgoznék míg megkezdődik az egyetem, aztán diakhitelbol elkezdeném az egyetemet. Nem tudom, olyan kilátástalan minden...