Hogyan változtathanék ezen, hogy ki tudjak kapcsolódni, és élvezn újra valamit?

Egyetemre járok, és amikor tanulnom kell semmi másra nem tudok figyelni, csak arra, hogy tanulnom kell. Például vannak határidős feladatok, és ha már például este van, és már nem akarok tanulni aznap, akkor is csak arra tudok gondolni, hogy még mennyire sok van hátra, és ezen idegeskedek. És úgy érzem sosem tudok kikapcsolódni, mert ha már mondjuk aznapra végeztem, nem tudok normálisan megnézni mondjuk egy filmet, mert folyton azt érzem, hogy most hasznosabban is tölthetném az időmet, és tanulhatnék. Emiatt pár éve már amik régebben lázba hoztak és érdekeltek, azokkal sem foglalkozom. És nagyon üresnek érzem magam, mintha már nem is lenne önálló személyiségem, mert semmit sem csinálok, amit tényleg élvezni tudnék, mert még amit szeretek azt is beárnyékolja ez a pánikolás.

Még kitérnék arra, hogy ugye a szakom amin vagyok, azt is élvezhetném, hiszen azért jelentkeztem erre a szakra, ami jogos is. Viszont azzal meg az a gond, hogy hiába érdekel az anyag, annyira nyomaszt a sok határidő, és hogy csúszás és egyébb rossz következményei vannak a bukásnak, hogy már ha nekiülök, hiába hogy a tárgy érdekes lenne, emiatt szinte nem is tudom élvezni egyáltalán.

Volt egy barátom tavaly, aki megbukott egy fontos tárgyból, amiből én átmentem, de mégis őt irígyeltem. Mert ő órákat tud foglalkozni a hobbijával, a videójátékokkal, és boldog, és közben nem nyomasztják ennyire a kötelességei.

Lehetne ezen valahogy segíteni?