Ha valami személyeset kéne írnotok az időről, mi lenne az?

Megközelítheted - a második felét - a közmondások felől, és elemezheted, hogy fedi-e nagymértékben a valóságot, vagy sem.

Gondolok itt például arra, hogy az idő minden (lelki) sebet begyógyít.

Szerintem nem minden sebet tud begyógyítani, mert van, ami örökké fáj, legfeljebb idővel már csak sajgó lelki seb, nem az az előszöri éles fájdalom. (Pl. ha egy közeli szerettünket elvesztjük)

Hétköznapokban az idő: gyakran mondogatjuk, semmire nincs időm, pedig amire akar, arra tud időt szakítani az ember.

Idő a filmekben: időutazások / időhurkok, gyakori utalások kiemelve egy-egy filmet stb.

Ha Kronosznál kell kezdeni, akkor neki állnék a görög mitológiának. Bizonyára van róla fent cikk a neten, csak ne másold, hanem a saját szavaidat használd.

Ha időt szakítasz, és elgondolkodsz a fentieken, mindent ki lehet bővíteni, akár egy kétoldalas esszévé. Írni lehet róla bőven, csak össze kell szedni a gondolataid.

a kérdés metafizikai - személyeset helyetted nem tudunk.

Ez érdekes (lehet):

Mi is az idő? Ha senki nem kérdezi tőlem, akkor tudom.

Ha azonban kérdezőnek kell megmagyaráznom, akkor nem tudom.

(Szent Ágoston: Vallomások XI. könyv)

Egyátalán mi az idő? Hogy tudjuk èszleni? Az anyag változását lehetne időnek nevezni.

Szemèlyes:Amikor fáradt vagyok,gyorsabbnak èrzèkelek zeneszámokat mint amikor friss vagyok.pl reggel

Az idő csak anyagváltozás, minden vallás meg filozófia az idő nem lètezèsèről beszèl , legalábbis hogy az idő csak az anyag kontextusában èrtelmezhető.A lèlek örök-változás nèlküli nincs is idő csak az anyag számára.

Nem tudom mire kell az esszé, lehet későn írok már, meg nem is tudom ez mennyire hasznos, de azért leírom. :)

Úgy mint fogalom számomra nem megfoghatatlan, úgy tekintek rá mint egy mértékegységre, mint mondjuk a hosszúság. Most ha úgy vesszük akkor azt sem tudom definiálni, de látom, hogy a vonalzón mi a fél centi és akkor mondjuk ahhoz viszonyítok. Valahogy az idővel is így vagyok, a megfigyelés eszköze, vagy hogyan is mondjam, szóval ilyen tudományosabb szemszögből nézem, mintsem filozófiai oldalról. Ellenben ha magára az életemre gondolok, a mindennapjaimra, akkor ilyen téren nincs időérzékem. Egyszerűen nem érzem az idő múlását. Elképzelem, hogy vannak az ember életében különböző szakaszok, és ezek váltakozásával érzékelik az idő múlását, bennem ez nincs meg. Valahogyan az életem nem egy lépcsőnek érzem, nem is egy körnek és nem is egy egyenesnek. Úgy érzem nincs egy minta benne, vagy egy ciklus, ami alapján fel tudnám osztani kisebb részekre és ezért nem érzékelem az időt. Persze tudom, mi az hogy 1 év, tudom mi az, hogy 10 perc, de ismét csak úgy mint egy mennyiség, érzelem nem társul hozzá. Úgy gondolom, hogy maga az idő az nem megfoghatatlanabb mint mondjuk a tömeg, és csak azért tűnik ilyennek, mert érzelmi dolgokhoz kötjük. Illetve még azért is mert ebbe gondolunk bele. Ha másba is így belegondolnák, például mi az hogy 2méter, akkor azt is csak azért nem látjuk megfoghatatlannak, mert tudjuk mit mérünk vele és, hogy mekkora, lehet hozzá viszonyítani, de magát a dolgot nem érted, mi az hogy hossz? Csak a tapasztalataidhoz viszonyítasz, de nem érted, igazából számomra már az is kérdés, hogy mi az, hogy valami érthető és meddig kell valamit magyarázni. Úgy érzem az időt jobban meg akarjuk magyarázni, mint a hosszt, pedig ugyan úgy egy mérési mennyiség mindkettő.

Nem tudom mennyire jött át, amit mondani akartam, remélem érthető.

Szerintem nekem 32 órás nap lenne jó. Tudnék 12 órákat aludni és 20-at fent lenni.

Amúgy az idő túl rövid. Jobb lenne tovább fiatal és szép maradni. 50-60 felett alig marad valami a szépségből ami elég gáz ha valaki 80-90 éves koráig él.

Az idő gyorsan elmegy. Az ember észre sem veszi. A mai eszemet odaadnám a 18 éves kori önmagamnak hogy értelmesen építse fel az életét hogy ki tudja használni minden percét valami értelmesre élvezetesre és érdekesre.