Szerintetek hogyan léphetnék túl ezen az érzésen?

Úgy érzem, egy ideje nagyon nem kedveznek nekem a dolgok. Barátommal együtt terveztük a közös pesti életünket az egyetemen (vidékiek vagyunk), viszont engem 2 pont híján nem vettek fel, így az itthoni egyetemre járok most. Augusztus végén a barátom már felköltözött Pestre a koliba, azóta csak péntek estétől vasárnap délutánig tudunk együtt lenni, ami mindkettőnket eléggé megvisel, mert előtte szinte minden napot együtt töltöttünk. Szeretnék átjelentkezni félévkor valamelyik pesti egyetemre, de egyre kevésbé vagyok biztos abban, hogy menni fog.

A másik, hogy az egyetem nálam teljesen online kezdődött. Nem ismerek senkit a csoporttársaim közül, találkozókat se szerveznek a koronavírus miatt. A barátnőim közül is mindenki elköltözött, vagy csak szimplán nem ér ra.

Egész nap itthon ülök egyedül és semmihez nincs kedvem. Próbáltam munkát keresni, de eddig mindenhonnan elutasítottak vagy választ se kaptam tőlük.

Elmennék edzeni, vagy hasonló de tényleg, annyira rosszul érzem magam az egyedüllét miatt, hogy semmihez nincs kedvem. Egész héten a barátom várom, hogy hazaérjen, és csináljunk valamit, de mivel ő hétköznap elfárad, ezért inkább csak pihenne meg otthon lenne egész hétvégén, nekem ebből viszont elegem van már, és nagyon mennék vele ide-oda.

Szerintetek mit kéne tennem?