Mindig azokat bántom meg, akiket a legjobban szeretek. Mit csináljak, hogy ne viselkedjek így?

Valami oylan sport kéne, ahol kiengedheted a gőzt. Karate-t vagy valami más harcművészetet ajánlok, ott üthetsz-vághatsz és utána hidd el jobb lesz :D

Fordítsd meg magadban a dolgot: ne szólj inkább senkihez olyankor, menj ki a konyhába főzni vagy a szobába tv-t nézni, vonulj el magyarán. "Nem szól szám, nem fáj fejem"...erre is érvényes. Amikor lecsillapodtál, akkor meg normál hangnemben tudsz beszélgetni. Nekem be szokott válni....

Én pl ha majd felrobbanok a dühtől fülhallgatóval max hangerőn rock zenét hallgatok és tök jól lenyugtat.

ugyanilyen vagyok. a barátommal 1 év után kábé ezért szakítottunk.egyszerűen meghalok és zokogni kezdek ha erölködöm,hogy ne mondjak semmit. nem tudom miért van ez,és hogyan tudnék változtatni,de azt mondták a sport sokmindent megold. eddig még nem próbáltam ezt a módszert mert nem nagyon érek rá, de asjánlom neked is, én is kipróbálom.:)16

A frusztrációt levezetjük, és mégis ott marad. Sosem fog igazán elmulni, legfeljebb csak visszább nyomjuk kicsit, de egy arra alkalmas szó, zene, vagy helyzet megint előpattintja, és akkor ömlik a dühhhhh. Nagyon jó könyv van ez ellen: Colin C. Tipping: Radikális megbocsátás. Vagy is helyesebben: Radical Forgiveness, mert hogy én magyarul még nem láttam. Nem tudom lefordította -e már valaki. Az interneten ha beütöd előjön a szerző, meg egy két godnolat a könyvről, és meg is rendelheted. Persze nem elég megvenni, vagy akár el is olvasni, hanem el kell hinni, és kipróbálni a terápiát. Ha ez bonyolult, akkor még egy darab egyszerű mód van:. Ezt kell mondani(és tudatosan elhinni):"A múlt elmúlt, tehát nem létezik". Mert úgy-e ha nincs már meg a múlt, akkor azok a bántások, félelmek, zűrzavarok, rossz emlékek, stb nincsenek már meg, és egyáltalán semmit sem számítanak.