Szerintek így vagy értelme élnem?

Tudom már ez több milló ilyen kérdés de összevagyok zavarodva nem tudom mit csináljak mert így élnem borzasztó a mindennapjaim pokol! Köszönöm aki végig olvassa és megerősít abban hogy mit kéne csinálnom.

A legnagyobb probléma hogy nincs saját házam 36 évesen. hogy idáig mit csináltam? Elszórtam a pénzem sose gyüjtöttem nem gondoltan arra, hogy az idő elfog menni felettem és majd kéne egy feleség és család az én hibám tudom de nem tudom visszacsinálni. Sajnos ez miatt hogy nincs semmim, minden nő lapátra tesz, még idő előtt észbe kapnak. Mar 6 éve egyedül szingli vagyok. Amibe belefogtam nem sikerült soha, probáltam jogsit nem vagyok alkalmas, több százezrem ráment a semmiért, gondoltam majd viszem valamire de ehelyett nem kaptam a sok pénzemért semmit amiért megdolgoztam pedig elmentem a végletekig 7 bukás! Ezt nem tudom feldolgozni azóta se! És még probléba ismerkedésnél hogy semmit nem tudok felmutatni 36 évesen. Se család se házam, de még s*aros jogsit se, ami már szinte alap, persze hogy nem kellek így. Volt aki szóvá is tette és esélyt se adott egy talira és megondolta magát pár hét ismerkedés után, nem pár nőről van szó, hanem mindegyikről (jó sokról) Amugy nem városi vagyok hanen kietlen vidéki ahol egy autó alapfeltételnek kéne legyen. Nem, nem rosszakat fogtam ki, mert egy normális gondolkodású nő tényleg nem jön össze ilyennel mint én hisz mit várjon majdhogynem egy csövestől?. Több ezer nőnnél probálkoztam és beleadtam minden energiám időm és már belebetegedtem hogy mindig a lekoppintás a vége! Hogy még esély se adnak. Már nagyon félek a jövőtől attól tartok túl késő már. Velem egykorú férfiaknak (ismerősök) rég tinidzser gyerekük van , szép házuk és feleségük autójuk. Miért kerültem én ide betegen születtem egyedi eset lennék életképtelen lennék életre ? Nem vagyok magamnál vagdosom magam, nem tudok aludni este. A munkát nem tudom elvégezni elbambulok agyalok nem tudok figyelni tanulni így nem értek semmihez max segédnek visznek el. Próbáltam inni hogy tompítsa az agyam de nem jobb tőle hanem rosszabb félek hogy valami hülyeséget csinálnék. Kezdek tönkre menni belebetegedni és félek ha nem valtozik ez csak rosszabb lesz, még ha összekapom magam és gyüjtök pénzt házra az is sok idő közel leszek már akkor a 40-hez és úgy már a korommal is hátrányyba leszek hiába lesz házam valami csoda folytán. De jogsi még mindig nem, és szerintem addigra egy szerető társ nélkül gyereknélkül nem birom ki. Nem akaron megvárni a negyvenet ha nem lesz gyerekem addigra.

Szerintetek jogosan gondolom úgy hogy negkéne öljem magam? Mert szerintem ez lenne a helyes és szerintem nincs mentális betegségem mert minden ember így lenne sőt én még ahhoz is gyáva vagyok hogy megöljem magam. Más megtenné a helyemben. Tudom csak én reménykedek az a baj mert ember vqgyok. De elisnerem és tudom későmár ezt elrontottam. A házat a jogsit még valami csoda folytán meg lehet teremteni,de az éveket már nem és a korom is csak növekedni fog

36 vagyok. Ha eddig nem változott semmi az életem ezeután mégjobban nem fog hiába kapálozók. Valahol tisztába vagyok vele hogy végem van. Szerintetek is? Szenvedjek tovább? Vagy vegyek erőt és nézzek szembe a valósagall és vesset véget ennek?