1-2 feles suli előtt?

> Ha néha napján (nem mindennap) suli előtt iszok egy kicsit abból lehet baj?

Igen, ez jó út az alkoholizmus felé. Ha néhanapján iszol alkoholt, azzal önmagában nincs gond. Gond akkor van, ha valamiféle belső kényszerből teszed ezt, ha úgy érzed, hogy alkohol nélkül nem menne az, ami alkohollal igen. (A dolog egészségügyi, meg jogi kérdését most ne is firtassuk.)

> csendes nyomi vagyok az iskolába

Ez önmagában megint nem feltétlenül probléma.

> nem érzem jól magam

Ez meg alapvetően szemléletmód kérdése. Ahogy Marcus Aurelius mondta: „Ha valami külső jelenség bánt, voltaképpen nem maga a jelenség nyugtalanít, hanem a róla alkotott ítéleted. Márpedig csak tőled függ, hogy ezt megszüntesd.”. Oké, tudom, könnyű mondani, hogy érezd jól magad. De ha jobban belegondolsz, hogy hogy érzed magad, az kizárólag rajtad múlik. Általános iskolában én sem voltam a társaság központja finoman szólva. De ez nem különösebben zavart, megvolt a hobbim, voltak a céljaim, ahhoz képest ennek különösebben nem éreztem tétjét.

Fiatal vagy, alig pár éve van valódi racionálisan kritikus gondolkodásra képes éntudatod. Nincs időbeli perspektívád, így nehezen is fogod igazán átérezni, de azért mégis… A középiskola egy igen rövid időszak az életben. A későbbi életed tükrében – ha nem stresszeled bele magad súlyosabb traumákba – annak alig-alig van jelentősége, hogy a középiskolai éveid hogyan telnek. Ahogy a nyaralás értékéből is vajmi keveset von le, hogy az odaút esetleg kellemetlenségek között telt.

> Mellesleg dadogok így beszélni sem tudok normálisan

A dadogásra megvannak a megfelelő szakemberek. Illetve lehet olyan hobbit választani, ami segíthet ezen, főleg olyan hobbik, amik szélesebb közönség előtti előadást is magában foglalnak, a színjátszó körtől a kóruson, néptáncegyüttesen át a sportig.

> sokszor nincs is mitt mondanom

Beszélgetni nem könnyű. Beszélgetést indítani pláne nem könnyű. Könnyebb bekapcsolódni egy beszélgetésben, és a beszélgetés menetét követve elmondani azt, hogy az adott dolgot te hogy látod. Persze ehhez nyilván valamiféle véleményed, képed kell lennie a beszélgetés témájáról. Ha van legalább egy ember, akin keresztül kapcsolódni tudsz a közösséghez, onnan sokkal könnyebb új kapcsolatokat megszilárdítani.

> Gondoltam majd az alkohol kihozza belőlem azt amit józanon nem merek megtenni, ehhez hozzá szokik a társaságom és már józanon is magam tudom adni.

Általában fordítva szokott lenni. Az alkoholt megszokja a szervezeted, és idővel az 1-2 feles után is pont úgy fogod érezni magad, mint most, ugyanúgy szorongani fogsz, dadogni fogsz, csak éppen az alkohol negatív hatásaival. Ugyanahhoz a hatáshoz már nem 1-2 feles kell, hanem 2-3 stb…

Az alkohol jó szorongásoldó, csak ugye addiktív. Lehet, hogy ideiglenesen megszünteti a szorongásod tüneteit, de magának a szorongásnak az okát nem szünteti meg, sőt valószínű, hogy még el is mélyíti. Olyan, mint penészes falra felragasztani egy tapétát. A penészt nem tünteti el a tapéta, csak eltakarja ideig-óráig, sőt valószínű, hogy a tapéta csak még inkább rátesz a fal egyre jobban való elpenészesedésére.

~ ~ ~

> De am sztem 1-2 felestől,vagy pár kortytól senki nem lesz részeg, csak vidámabb. 😕 vagy tévedek?

Az első héten igen. A második héten is talán. Aztán megszokod. Már nem leszel vidámabb az 1-2 felestől, mint amilyen most vagy, csak pocsékabbul érzed magad, ha nincs meg az az 1-2 feles.

~ ~ ~

43 éves vagyok. Mi is ittunk érettségi idején, de mi suli után. Azzal még nem is volt gond – leszámítva azt, hogy volt pár csúnya berúgás –, gondom igazából később adódott, mikor először csak néha ittam meg egy-egy sört otthon, estefelé, úgy lazításképpen, hogy jobban aludjak stb… Aztán kvázi minden esti szokássá vált. Aztán minden este kettő, majd három. Nem tűnik soknak, három sört mondjuk 5-6 óra leforgása alatt meginni, attól az ember azért nem lesz részeg, de még spicces sem. Viszont itt éreztem, hogy ez így nagyon nem jó. Nyilván a sör ellazított továbbra is valamennyire, de pl. jobban már egyáltalán nem aludtam már tőle, viszont néha már megkívántam egy negyediket is. A pénzt viszont vitte, az egészségi állapotomon kezdtem megérezni a negatív hatásokat, annyit pluszt meg nem adott, amennyit „ígért”. Viszont ha valahova el kellett menni – moziba, színházba, vendégségbe, nyaralni –, akkor egyrészt vagy hiányzott az esti három sör, másrészt kvázi aggodalommal töltött el, hogy lesz-e ott, ahova megyek alkoholfogyasztásra mód stb… Ez így nettó függőség volt. Nem is a mennyiség, hanem az alkoholhoz való viszonyulás miatt.

És innen visszafordulni sem ment egyik napról a másikra, vagy egy évig eltartott, amíg az esti három sörből aztán kettő, majd egy lett, mígnem már nyugodtan elvoltam azzal, ha hetente-kéthetente alkalomszerűen esetleg elmentem sörözni barátokkal, de ha kimaradt, akkor sem éreztem magam kényelmetlenül.

~ ~ ~

Szóval nem, alkohollal kezelni problémákat nem lehet. Maximum annyi történik, hogy szert teszel egy újabb problémára, ami viszont sokszor hosszútávon a többin is csak ront.

Fejben minden ilyen egyszerű. De nyilván tudod, hogy a függőség az nem erről szól, hanem kompromisszumkötésről, alkudozásról (a drágára nem telik, akkor jöhet az olcsóbb), majd szépen lassan odáig csúszol, hogy már a nap sem indulhat pia nélkül.

Majdnem az összes dohányos úgy kezdte, hogy csak kipróbálja, mert amúgy a cigi az fúj, rosszul is leszel tőle, meg mindenki csak lebeszél hogy mennyire káros, és igazuk van, de YOLO és egyszer élünk. Aztán jöhet a második szál, most már kibírod a doboz felét is, és akkor már el is szívod az egészet hogy ne menjen kárba, és ott vége a történetnek. Persze aztán majd stresszelsz meg szorongasz minden hülyeség miatt, és de jó volt amikor csak szívhattál egyet, majd egy idő után már akkor sem tudod letenni, ha megpróbálod. Az alkohol sem különb.