Mit tegyek, ha nincs értelme az életemnek és mindenről lemaradok?

Úgy érzem, hogy nem élek igazán, a napjaim csak telnek tartalom nélkül, és ezzel együtt a tinédzserkorom is telik.

Nem volt még párkapcsolatom, mert nem vagyok szép és egyetlen fiúnak se tetszem, nem kellek senkinek.

Nekem kellene egy párkapcsolat, mert én is meg akarom élni, milyen a tini szerelem, de egyszerűen nem kellek senkinek.

Nem tudok a korombeliekkel csoportolsulni, felnőttekkel viszonylag elvagyok.

Sokáig ezt arra fogtam, hogy biztos azért van így, mert érettebb vagyok a koromnál, de nem így van, mert sokkal gyerekesebb és tapasztalatlanabb vagyok a korombelieknél.

A nyári szünetem is csak telik, hasztalanul, sorozatokat meg filmeket nézek, mert egyetlen ember nincs, akivel bárhova is elmehetnék, nincsenek barátaim.

Tudom, mindenki azt hoz ki a nyári szünetéből, amit akar, de ha nincs kivel elmennem, akkor mit tegyek? Egyedül meg ciki elmenni.

Naponta 2-3x rámtör a sírás csak úgy, mert nincs tartalmas életem, nincs semmi, amit elmesélhetnék az unokáimnak, ha egyáltalán lesz is.

Sokszor megkérdezem magamtól: "Miért élek? Hogy csak úgy legyek a nagyvilágban?"

Oké, oké, fiatal vagyok, előttem az élet, de pont a fiatalságom megy el, és mit sem ér az előttem álló életnek nem nevezhető valami, ha a tinédzserkorom a nagy 0-val egyenlő?

Lassan felnőtt leszek, de halvány lila dunsztom sincs az életről.

Úgy át fognak engem ba.ni az emberek, mint a huzat, mivel tapasztalatlan vagyok barátságok és párkapcsolatok terén, meg úgy szimplán az emberek terén.

Ciki-nem ciki, szégyen-nem szégyen, de sokszor vannak öngyilkossági gondolataim.

Úgy érzem, nem kellene élnem, nincs miért.

Szeptembertől júniusig abból állnak a napjaim, hogy felkelek, suliba megyek, hazajövök, alszok. Hétvégén és szünetekben meg végig unatkozok, mivel nincs kivel elmennem valahova is.