Krónikus halogató vagyok, munkanélküliként már elment a kedvem mindentől, nem csinálok semmit. Már nem szeretek olvasni se tanulni.. Hogyan tudnék változtatni ezen?
Hónapok óta nincs állandó munkám, ha sikerült is valami hamar elküldtek vagy azért, mert nem ment vagy a koronavírus miatt.. A rendszeres elutasítás és kudarc miatt már az életkedvem is elment... Nincs motivációm...
Korábban szerettem rajzolni, voltak céljaim, hogy majd tovább tanulok...stb..
De már semmi se tud boldoggá tenni, nem okoz örömöt semmi... Nincs semmi, amit szeretek csinálni...
Csak telnek a napok és mindegyik csak eltelik, nem történik semmi szinte.. A hétvégéim maximum csak a sikertelen állásinterjúk által válnak "izgalmasabbá"..
Viszont, ha már nincs munkám a munkakeresés mellett jó lenne , ha értelmesen tölteném a napjaimat, hogy akkor legalább legyen valami értelme a rengeteg szabadidőmnek...
Pl lehetne tanulni, idegen nyelvet (ami azért se hülyeség, mert nyelvismerettel könnyebb elhelyezkedni) lehetne olvasni, sportolni..stb..
De úgy el lustultam, és régebben szerettem tanulni is (olyanokat amik érdekelnek, pszichológia, pedagógia), akkor még motivált a kitűzött cél, hogy majd továbbtanulok egyetemen (levelezőn), de már semmi sem motivál... Egyre rosszabb minden, azt hiszem ez a munkanélküliség vette el a kedvemet már mindentől, mivel eléggé rossz az ember önértékelésének...
A kérdésem, hogy hogyan lehetne újra megszeretni az olvasást, tanulást, sportolást...stb... ?
hogyan szerezhetném vissza a motivációt?
24/N
Szintén hasonló cipőben járok. Kb minden dettó ugyanúgy van ahogy a kérdező leírta...
29/F
Igazából ez egy nagyon nehéz folyamat, de csakis TE tudsz változtatni rajta. Bárki is itt hiába próbálna segíteni, ha te magad nem vagy hajlandó rá. Nehéz kilépni a negatívumok sűrűjéből, de nem lehetetlen. Meg kell tanulni pozitívan gondolkodni. Gondolj arra, hogy amikor nem sikerül egy állás, akkor nem te veszítettél, hanem ők vesztettek el egy jó munkaerőt. Azaz ember, aki a munkát adná neked, ő nem ismer téged, nem tudja, hogy milyen vagy igazából, viszont azt érzi, ha negatív vagy, viszont ez egy ideiglenes állapot, ami nem egyenlő veled és megvan minden benned, ami kell a változáshoz, te döntöd el, hogy hagyod, hogy betemessenek a rossz élmények vagy azt mondod, hogy most már elég ebből és újra teszed a dolgod. Az élet sokszor megszivat, de nem szabad, hogy maga alá temessen.
Te magad is belátod, hogy nem jó neked ez az állapot. Nyitottnak kell lenni.
Próbálj meg először csak megnyugodni. Gondold át, hogy vajon azaz állás tényleg kellett neked, amiről elutasítottak? Vagy ez azért történt, hogy valami jobb történjen?
Mert miért ne lenne lehetséges? Csak nem mindegy, hogy az ember hogyan áll hozzá.
Teljesen átérzem a kérdezőt, nekem is ez a problémám, ami már egyre rosszabbul érint. Kedves 4-es jókat ír, de borzasztó nehéz ezt hosszú távon fenntartani - lehet másnak nem, nekem igen. Nekem a hét elején sikerült, de aztán újra jött ez a depressziós érzés..
25/N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!