Hogyan fogadjam el hogy egy evolúciós selejt vagyok?

Általában hisztiző tizenévesek szembesülnek ezzel a kérdéssel, amikor nem megy nekik a csajozás/pasizás, és/vagy nem találják, miben tehetségesek. Emberként szerencsés helyzetben vagy az állatvilághoz képest: az evolúciós adottságaid csak egy kezdő szett, nem determinálnak semmilyen sorsra. Míg az élővilág zöme megmásíthatatlanul követi a genetikai programját, az ember (és még néhány fejlettebb gerinces) rendelkezik némi rugalmassággal, de az ember a legtöbbel, és ez lehetőségek tárházát nyújtja. Ráadásul a történelmi helyzet is szerencsés a korábbi korokhoz képest: nagy a szabadság, van lehetőség a társadalmi mobilitásra, bonyolult és sokszínű a társadalom. Szóval ha nem jön be az élet a jelenlegi helyzetedben, sok dolgon változtathatsz.

Továbbá segíthet a feldolgozásban az a tény is, hogy az "evolúciós zsákutca" fogalmát nem depressziós személyekre találták ki, hanem fajokra, olyan fajokra, akik túlzottan specializálódtak egy adott környezethez, egy adott zsákmány megszerzésére, és ezért ha változik a helyzet, akkor nem tudnak alkalmazkodni az új körülményekhez, és ezért kihalnak.