Csajok mit gondoltok a katonákról?

Csak az járjon katonával, aki bírja a tempót. Áthelyezés, költözés, a fiú világnézete, állandó veszély, és minden, ami ebből következik. Én nem bírtam. A légióba már bele se merek gondolni. Csak filmeket láttam róla, meg legendákat hallottam, de biztos, hogy azt sem bírnám.

A bátyám (volt katona) azt mondta, katonafeleségnek/rendőrfeleségnek születni kell.

Katonafeleségnek/barátnőnek születni kell, ez így igaz. Nekem úgy tűnik, sikerült :) világnézettel nincs baj, sokszor még nekem durvábbak az elképzeléseim bizonyos dolgokról. Nem félek jobban, hogy meghal így... nagyjából ugyanannyi (sőt, kevesebb) az esélye a halálra, mint annak, aki nap mint nap gyalogosan (vagy akár autóval) közlekedik. Az egész felfogás kérdése szerintem. Talán az segít valamennyit, hogy értem, mit csinál, értem, milyen érzés, mikor az ember kezében elsül a fegyver, stb... nagyon régen járok lőni, a hagyományőrzés kapcsán ismertük megy egymást. Egyébként az idegenlégiótól sem félnék jobban.

A lényeg az, hogy egy katonának szerintem jó ötlet lőtéren, hagyományőrző bulikon ismerkedni fiúsabb csajokkal (hozzáteszem, hogy bár sok mindent csinálok, ami nem épp nőies dologként él a köztudatban és az összes haverja tudja, hogy ütök akkorát, hogy leülnek tőle egy időre, ugyanakkor a lőtéren/edzéseken kívül ízig vérig nő vagyok, amint kilépek a küzdő- vagy lőtérről, felkerül a magassarkú, a smink és a rövid szoknyák :P a párom pedig épp ezt a kettősséget szereti bennem)

Hát múltkor leült velem szembe egy srác, katona volt, teljes szerelésben a batyuval mindennel. És így alig tudtam fékezni magam, hogy ne ugorjak rá.

De mint barát/férj.. Képtelen lennék egy ilyen kapcsolatra. Nekem minden nap szükségem van egy ölelésre és arra hogy mellettem legyen. Ezt egy idegenlégiós sosem tudná megadni. Viszont a szerelem, ha egy katonába szeretnék bele, de úgy igazán mellette lennék!