Ti hogyan élitek meg az életet?

Szeretek enni, inni, úszni, napozni, aludni, kirándulni, kielégíteni az összes kívánságaimat. Szeretek zenét hallgatni, filmeket nézni, ha a szomorú dolgok happy endre végződnek. Szeretem az informatikát és mindent, aminek a feljődéshez és tudományhoz köze van pozitív értelemben.

Viszont több energiára lenne szükségem és igazi barátokra.

Fejlődésként. Nem tudom megfogalmazni és megfogni, de legbelül úgy érzem, hogy ez valami nagyobb egésznek egy állomása.

Nagyon érdekes, honnan hova jutottam el, és vajon még hova fogok eljutni (nem földrajzi helyre gondolok, inkább élethelyzetre, életfelfogásra és életmódra).

Számomra nagyon érdekes az élet, és rendkívüli módon motivál a szabadság, valamint élvezem a filozófiát és az alkotást.

általában az ilyen kérdésekre vagyis nem általában, hanem sohasem válaszolok, de ez a kérdés, a feltevése miatt mégis más, ezért megteszem.

Mivel tudom, hogy léteznek más dimenziók és jártam már is ott, ezért nincs félnivalóm. Szóval a félelem a legjobb magyarázat mindenre, az gátol és az hoz eredményt.

Gondolj bele, megszül egy másik ember, akit anyának neveznek, pedig ő is csak ember és elvisz a környezetébe, ami már eleve befolyásolja a további létezésed, szerencsejátékos lettem.

Az anyám nárcisztikus, ezért sokáig szenvedtem szociális fóbiától, depressziótól, tehát ebben az időszakban azt, hogy élek, csak a lelki szenvedések által tapasztaltam meg.

Mire helyrejöttem, már középkorú voltam, így sok mindenből kimaradtam, ill. nem úgy éltem meg, ahogy azt kellett volna. Felnőnöm nem sikerült, mert nem voltak meg az ehhez szükséges lépcsőfokok, ezért megkésve éltem meg azt a szabadságot, játékosságot, már-már felelőtlen létélményt, amit fiatalon nem sikerült.

Van egy párom, aki más okokból, de szintén hasonlóan indult, így most utólag együtt fedezzük fel és szeretjük a másikban és magunkban azt a gyereket, akit a szüleik képtelenek voltak, és nem is ismertek igazán.