Ha tudom, hogy nincs értelme rágondom rajta, miért teszem?

Néha írok verseket, nem a legjobbak, de, akiknek megmutatom, örömmel fogadják és olvassák el őket. Nemrég írtam egyet egy tantárgyról és megmutattam a tanáromnak is, tetszett neki -nem tudom, hogy igazából is-, és mondta, hogy kitehetnénk az iskolában, én beleegyeztem. Na, az iskolám két részre oszlik: van egy nagyon erősen értelmiségi vonala: ide tartoznak a jegyek szerint nem jó tanulók, de nagyon inteligensek, és a jegyekben jó tanulók is, és van egy bunkó, proli, borzalmas rétege. És ma mikor az az órám volt, és mivel a terem mellé a folyosóra van kitéve ez a vers, láttam. És az volt fekete filccel ráírva, hogy ,,pusztulj". Mindenesetre rosszul esik ez nekem. Pedig tudom, hogy 1: ez nem egy nagyon jó vers (de paródiának is írtam) 2: hogy csak egy paraszt firkál össze egy plakátot 3: hogy ez nem tesz semmit és ugyanúgy szeretni fognak a barátakm a suliban. És racionálisan nem kellene ezzel foglalkoznom, de mégis, annyira fáj legbelül. Kegyetlenség.