Mit csináljak hogy ha én egy teljesen értéktelen ember vagyok?
Világ életemben is én akárhogy próbálkoztam én mindig csak egy szerencsétlen senki voltam. Az iskolában is kigúnyoltak, mert zárkózott, introvertált voltam. A "barátokkal" se sokra mentem mert mindig otthagytak. Sokszor egyedül ültem az iskolában is. Én voltam az akivel ciki volt még mutatkozni is. Ha munkahelyem is volt ott meg a főnököm utált, de a munkatársak se kedveltek különösebben, de legalább nem szóltak be semmit.
Most nincs munkám, nem sikerült találnom, nem is vagyok büszke rá. De én még dolgozni se kellek sehova, mert biztos béna vagyok. Már próbálkozni se nagyon merek.
Párkapcsolataim szintén nem sikerülnek, és már elegem van itt is a próbálkozásokból lassan 30 évesen. Már elszállt felettem még az idő is, úgy hogy semmit se sikerült elérnem.
Az utolsó exem is eljátszotta hogy szeret, majd utólag mikor elhagyott akkor döbbentem rá, hogy lelkileg bántalmazott. De neki már szerencséje is lett, mert talált egy új nőt, akivel biztos nem bánik rosszul, biztos többet ér mint én. Nem is tudom hogy hogyan gondolhattam, hogy én bárkinek is kellhetek őszintén egy kapcsolatra. Én meg csak azt tudom bebizonyítani mindig hogy még a kutyának se kellek.
Hiába tudok főzni, mosni, takarítani, a külsőmmel is foglalkozok, edzek, még se érek el vele semmit. Nagyon utálom magam. Mindig is szerettem volna mások szemében is jónak tűnni, de sose voltam az. Szedek antidepresszánst, de rajtam még az se segít, pedig már lassan 2 hónapja szedem, de még most is van rossz hangulatom.
válasza:Senki se gondol arra hogy ha már ilyen szerencsétlen, legalább annoname szeretné egyszerűen csak kiadni magából? Úgy értem ez egy emberi igény hogy kimondja az ember, ami bántja. Erre meg itt mindenki bele mar!
Biztos hogy nem vagy értéktelen kérdező! Az is értékes benned hogy képes vagy az önreflexióra. Mai pszichopatikus troll világban ez már ritka érték! Az is érték hogy jársz edzeni és adsz magadra!
Probáld felépiteni az önbizalmad ezekre építve és keres magadhoz hasonló társat.
válasza:Szia!
Először is: ne hallgass ezekre a szemétládákra! Nincsenek gondjaik, csak játsszák az eszüket, hogy milyen okosak, meg mekkora élettapasztalatuk van - miközben a legnagyobb gondjuk olyan kategóriájú, hogy két napja nem dugtak.
Én úgy gondolom, hogy az élet egyeseket utál, míg másokat random támogat: van, akinek megy, másoknak sohasem fog.
Lehet küzdeni ellene, de sajnos ez egy nagyobb, kegyetlenebb hatalom, ha akar, így is, úgy is tönkretesz.
Engem pl. elpusztított. Ha ez számít, illetve vigasztal.
A lényeg: két út van előtted. Vagy megpróbálsz változni. Optimistán, pozitívan állsz a dolgokhoz, mosolyogsz, az undokságra is kedvesen válaszolsz - hidd el, ez dühíti fel a legjobban azokat a férgeket, akik pl. a te kérdésedhez is idejöttek alaptalanul okoskodni.
Ugyanakkor ez elképesztően nehéz. Sok hullámvölgy, gyomros vár rád ezen az úton. De -állítólag- sikerülhet így célba érni.
A másik, amit én is szeretnék csinálni: lemondani mindenről. Csak vegetálni. Nem gondolkodni, nem érezni, csak létezni, mint egy növény. Ez sem egyszerű, kiölni azokat az emociókat, amik emberré tesznek. De nekem pl. vagy ez marad vagy az örökös szenvedés.
Neked kell eldöntened, mire vagy képes.
Az értékleneségeddel meg nem értek egyet. Ahogy írtam, az élet néhányakat gyűlöl. A megfigyelésem alapján, pont azokat, akik az átlagnál érzékenyebbek, érzelmesebbek, korrektebbek. Jobbak. Kapaszkodj ebbe!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!