Megerőszakoltak. Soha a büdös életbe nem fogom tudni ezt feldolgozni? Meddig kell még visszatérnie?

Én is hasonló cipőben járok, mint a kérdező meg több hozzászóló is, és két dolgot tartok fontosnak: beszélni róla, feleleveníteni, foglalkozni vele (akár ha kismilliószor kiírtad már magadból, mondd el még meg még - akárhányszor mondod el, mindig más lesz, mindig mást fogsz kihangsúlyozni, és így magad találhatod meg a megoldást és mások reakciói sokat segíthetnek a történések megértésében + nagyon fontos azért is közhírré tenni és mesélni-mesélni-mesélni, nem csak magad miatt, hanem mások miatt is, hogy mások, a barátaid tanuljanak belőle, hogy mikor hogy kell viselkedni, mitől óvakodjanak és te is úgy meséld, hogy mit kellett volna másképp tenned, vagyis kommentálva a történetet) ÉS elmenni terápiára, akár pszichológushoz (aki ugye bölcsész...), akár pszichiáterhez (aki meg ugye orvos és gyógyszert is írhat fel...). Szerintem amúgy a pszichológus bőven elég, ha annyira súlyosnak látja az esetedet, úgyis továbbküld pszichiáterhez. És ne érezd cikinek, az a legnagyobb gáz ezekben az erőszakolós történetekben, pláne M.o.n, hogy aztán az áldozat érzi bűnösnek magát, az áldozat hibáztatja magát, pedig az áldozat mindig csak áldozat, tök mindegy, hogy milyen kihívóan öltözködtél vagy viselkedtél, hogy milyen sötét sikátorban jártál egyedül milyen későn - ez még attól senkit nem jogosít fel arra (ahogy semmi más sem!!!), hogy az akaratod ellenére létesítsen veled szexuális kapcsolatot, ahogy semmi mást sem!!! Vagyis elsősorban ez a legfontosabb megértened és tudomásul venned és elsajátítanod, hogy te nem tehetsz róla, ezért ne is szégyelld, és ezt gyakorolva, ezért is meséld-meséld-meséld!!! (én pl. azt fontolgatom, hogy bíróságra is viszem az ügyet, bár sokan le akarnak róla beszélni, és értem én az ellenérveket, hogy fölösleges megaláztatásnak teszem ki magam, de világgá akarom kiáltani, hogy tudja meg mindenki, nem is annyira miattam, hogy engem sajnáljanak, bár biztosan nekem is sokat segítene, ha nyilvánosság előtt mesélném el, de azért is, hogy ő ne gondolja azt, hogy ezt büntetlenül, egy szó nélkül megteheti velem... Még ha tán esélyem sincs a bíróságon, nekem elég az, ha mindenki megtudja róla... Mert hogy ugye köztudott, hogy a nemi erőszakok milyen iszonyat nagy százaléka nem az utcán, vad idegen által történik, hanem éppen kapcsolaton belül, vagy legalább ismerősi szinten...

Szóval nagyon sajnálom, részvétem, és kiáltsd világgá ÉS menj el szakemberhez, tényleg (pl. NaNe), magától ez sosem fog megoldódni, életed végéig cipelheted magaddal ezt a súlyt, minél hamarabb állsz neki feldolgozni, annál hamarabb léphetsz túl rajta, de persze megsemtörténtté úgysem tudja senki és semmi tenni sajnos... :(

És még egy fontos gondolat: az orgazmuskészség pedig egyáltalán nem feltétlenül függ a szexuális kapcsolatok számától... Ne higgy a hencegő barátnőknek meg sorozatoknak vagy egyéb híreknek: a legtöbb nő negyven éves korában él át először igazi orgazmust... Csak hogy tudd... Szóval ezen meg pláne ne görcsölj... Egyelőre elég azzal foglalkoznod, hogy élvezd a szexet, hogy akard, az elejétől a végéig, és ne legyél az orgazmustémára úgy rágörcsölve, mert az meg olyan, hogy minél jobban akarod, annál kevésbé érheted el - az majd úgyis jön magától, ha tényleg jó és élvezed amúgy az egészet... Ja, és az önálló gyakorlást én is ajánlom, az biztos, hogy abból sokat lehet tanulni: hogy neked mi esik jól és mi nem, hogy mi, hol és hogy érzékeny és hogy nem, és főleg tényleg úgy, ahogy vki írta: hogy hogy is kell ellazulni... Mert ez a legfontosabb... A nő úgy működik, hogy csak akkor nyílik ki magától is az "aranykapu" ;), ha kellő lazaság van mind lelkileg, mind testileg... ;)

Hajrá, én drukkolok minden szinten! :) (bár így lassan öt évvel a kérdésfeltevés után most már inkább azt kérdezném, hogy most mizu, jelentkezz! :D)