Az gáz, hogy feleségül akarok menni egy nőstény technokoloidhoz, felnőtt férfi létemre?

Megalomániás skizofrénia a nárcisztikus neurózis alaptüneteivel :DDD

Amúgy nem gáz lehetek a tanú? :DDD

Sajnálom, de el kell engedned.

A technokoloidok kultúrája teljesen eltér az emberek kulturájától. Nézd, elmondom a történetemet.

Gimiben végzős voltam. Éppen utolsó órán ültem, Csütörtökön, biosz volt. A tanár csak beszélt, én pedig unott arccal bambultam körbe a teremben, amikor az egyik előttem ülő lány padjában figyelmes lettem egy hím technokoloidra. Először megijedtem, hogy összetalálkozott a tekintetünk, de láttam, hogy elmosolyodott. Az óra hátralévő részében csak őt figyeltem, szerelem volt első látásra. Majd amikor mindenki kiment a teremből egy óvatlan pillanatban kikaptak a padból és kislisszoltam a teremből. Az egyész délutánt együtt töltöttük, megbeszéltük a napot, beszélt a családjáról. Elmondta, hogy a testvérei folyton idegesítik, hogy a szüleinek sokat kell dolgozni. Mesélt a papírboltról ahonnan megvették, elmondta, hogy nagyon sok beképzelt szövegkiemelő volt akik folyton belekötöttek.

Szinte ittam a szavait, elbűvölt a személyisége, mindenképpen találkozni akartam vele másnap suli után is. Ez meg is történt. Majdnem minden délutánt találkoztunk, hétvégén is. Egyre inkább éreztem, hogy ő a lelki társam, benne megtaláltam a személyt akit nagyon régóta leresek. Érdeklődött rólam, mindig nagyon figyelmes volt, a humorunk is passzolt. Minden egyes vele töltött idő kincs volt számomrá és már nagyon vártam, hogy feltegye a kérdést.

Erre akkor került sor mikor már kábé 2 hete találkozgattunk. Megkérdezte leszek-e a barátnője. Semmi másra nem vágytam, a szerelemtől vakon első szóra belementem ebbe a kapcsolatba.

A kapcsolatunk semmit nem változott, maximum annyiban, hogy többet találkoztunk. Ennek persze én örültem, ám a szüleim nem. Mivel délután mindig vele találkoztam a tanulás háttérbe szorult. Úgyhogy a jövőm érdekében, hogy az érettségim sikerüljön elkezdtem többet tanulni. Ezért ritkábban láthattuk egymást, viszont a jegyeim javultak. Már csak heti egyszer találkoztunk, rövid időre.

Észrevettem, hogy egyre közönbössé vált. Már nem érdeklődött annyit, nem lepett meg semmivel, magáról sem mesélt olyan sokat.

Meg akartam menteni a kapcsolatunkat, tenni akartam valamit. Gondoltam hát születésnapjára meglepem, a lakásában rendezek egy bulit. Beszerveztem a közös barátainkat, feldíszített lakásban, lekapcsolt lámpával tortával és ajándékokkal vártuk, hogy hazaérjen. Haza is ért, de nem egyedül. A lánnyal akinek a padjában volt aznap mikor megismerkedtünk. Minden világossá vált, ahelyett, hogy egy szót is szólt volna. Mivel a tanulásra komolyabban ráfeküdtem addig ő titokban találkozgatott vele, az exével. Összetörte a szívemet, hozzávágtam az ajándékát, és elviharoztam. Később persze bonbázott üzenetekkel. Elmondta, hogy lassan ki fog száradni, nem sok ideje marad, de ezt ki akarja használni. Nekem viszont a tanulás fontosabb volt, ezért lépett félre.

De már nem érdekelt. Elhagyott, megcsalt. Sosem láttam többet és azóta nem ismerkedem technokolidokkal.