Hogyan vélekedtek a következő műalkotásokról (ha ugyan azoknak tartjátok őket)?

Várj, várj én tényleg érteni akarom!

Az elsőnél arra gondolsz, hogy a ki nem mondott szöveg is a tartalom része, így a semmi is valami, a mű része, tehát műalkotás. Ami igaz, ha nem önmagában áll.

A második azért nehezebb, mert valaki a saját gondolatit is idézőjelbe teheti, így akármilyen valami alatt érthetünk szinte bármit, de mások gondolatait is idézheti, akkor meg azt feltételezhetjük, hogy mások érthetik ez alatt ugyan azt és teljesen mást is mint mi, tehát az a szöveg is jelenthet bármit, mégis minden esetben műalkotás. És igen, ez így van. A mindenki által félre értett mű is lehet műalkotás, nem a mű hibája ha nem azt értik amit mondani akar.

Most hogy nézem, ez a harmadik valójában ugyan az, mint a második második fele.

A negyedik szerintem nem lehet műalkotás, ahogy a majmok által készített képeket sem mondjuk festményeknek. (Ez nem a saját véleményem, ez azt hiszem valahol egész pontosan le van írva, hogy embertől kell származnia, és valamiféle tudatos közvetítés kell legyen benne, vagy mittomén, szóval hiába látunk bele egy falra fröccsent sárfoltba egy tökéletes képet, az akkor sem számít annak.) Leegyszerűsítve azt mondanám, hogy a közvetítő ebben a döntő és nem a befogadó. Ha csukott szemmel össze-vissza leütünk betűket ami ófrancia nyelven véletlenül értelmes verset alkotna, akkor sem lenne műalkotás. Ez van.

Az ötödik és a hatodik azért tetszik, mert különbséget tesz minden és bármi között, és talán igaz lehet, hogy minden lehet művészet, de nem lehet bármit művészetnek nevezni.

Egyébként sosem ezen múlott, mármint nem az számított, hogy kik, hányan, vagy mit látnak bele valamibe. A műalkotásokat a téridőben rögzített helyük teszik azzá, pontosabban az a képességük, hogy az alkotók gondolatai elérhetnek bármilyen típusú, képességű, műveltségi vagy kulturális szintű emberek gondolataiba, akkor is ha azok térben és időben végérvényesen elkülönülve léteznek egymástól. Az ott egy találkozás lesz. Azért műalkotás.

Persze ki lehet tágítani a művészet fogalmát a végtelenségig, de akkor maga a meghatározás értelmét veszti. Nem mondhatod, hogy a művészet egyenlő azzal, hogy "tetszik" vagy hogy "hat rám" esetleg "elgondolkodtat". Mondjuk a szomszéd lány rúzsa reggel passzolt a szoknyája színéhez, neked ez az összhang bejött, ettől még nem képzőművészet. Vagy belerúgsz a küszöbbe, biztos vagyok benne, hogy hirtelen nagy mennyiségű érzelmi hatást fog belőled kiváltani, ez sem lesz művészet. Itt van ez a szöveg amit írok. Ez innentől kezdve az én szellemi tulajdonom, ha kimásolod és aláírod a neved akkor sérted a szerzői jogaimat, ettől még ez a szöveg nem lesz műalkotás, pedig saját alkotás, nincs belőle még egy ugyanilyen, és még közlök is vele, a gondolataimat közvetíti és hatással lesz a te gondolataidra, de semmi többet nem tud. Nincs művészeti értéke, mert nem közvetít többet az eredeti tartalmán túl.

Azért gondolom, hogy minden lehet művészet, mert úgy valóban nem lehet behatárolni, hogy csak a szobrászat, festészet, költészet, stb. lehet az, vagy azt sem lehet megmondani, hogy csak meghatározott emberek, mondjuk művészek hozhatnak létre műalkotást. Bárki és bármilyen eszközzel alkothat. Viszont szándékos közlésfolyamatnak kell lennie és többlettartalommal kell bírnia. Tehát olyan nincs, hogy én vagyok Mozart, alkottam számtalan elismert művet, véletlenül ráülök a zongorára és az is műremek lesz mert azt mondom. Akkor sem, ha meghallgatja 100 ember és 80 elismerően tapsol rá.

Éppen ezért hiába látod festménynek a sárfoltot a ház falán, hiszen sem a sár, sem az azt odafröccsentő autókerék nem akart mondani neked semmit.

Te viszont mondani akartál valamit, talán valamennyire provokatívnak is mondható ahogyan tetted ezt, és hatást értél el vele. Egyesével nem nevezném műalkotásoknak, de 1-től 6-ig így egyben még akár annak is lehet mondani. Nem kell, hogy értsék, nem kell, hogy egyetértsenek vele. Te pl. nevezheted annak, ás cáfolja meg aki tudja valamilyen eszközzel.