Szereted az anyukédat?

Néha beszólok Neki magamban, de mindig megbánom és megbocsájtok Istennek:) Rájöttem, milyen nehéz elveszteni embert. Ezért szeressétek szüleiteket!:P

13/L

Sik Sándor: Áldás

Költemény az Istenről és lélekről

)

I. Kisgyerek

Amikor kicsi voltam,

Amikor ajkam mondani tanulta

Az első szót esetlenül,

És amikor merészke lábam

Először indult lépni botladozva,

És gyermek voltam, meleg homlokú,

Akarattermő és igent kiáltó,

Búgó visszhangja minden messzeségnek:

Akkor jöttél elém.

Hozzám jöttél és jó voltál velem.

Felém nyújtottad lágy, erős kezed

S hívtál öledbe, hogy tipegni merjek,

És járni tanítottál.

És mondtál szót előttem

És türelemmel százszor újra mondtad,

És utánad dadogtam és beszélni tanultam.

És a kezeden nőttem, egyre nőttem.

Atyát ha mondtam, atya voltál

S komolyan, bölcsen, vezető-keményen

Jártál fiad előtt.

Anyát ha mondtam, puha kisgyerek,

Öledbe vettél, simogattál

És nyugtalan szememre

Álomhozó meleg csókot leheltél.

Falánk fiúnak, bőven adtál lágy fehér karajt

És bögreszám meleg kövér tejet,

És mézet adtál nyalakodni sokszor.

Ostorkát fontál és sípot faragtál,

És mindent-mindent megmondtál nekem:

Nem volt előttem kulcstalan fiókod.

És hogyha kértem, adtál titkokat,

És boldogságot belsejükbe látnom.

És engedtél ujjongva játszanom

Színes kövekkel és kagylókkal egy nap,

Máskor Magaddal és a Rejtelemmel.

És enyém voltál mindig, szüntelen,

Egyetlenül, elevenül,

És láttalak és tapintottalak.

Szeretem anyukédat.

Csókol apukéd.