Szerintetek magas elvárásaim vannak?

Az embernek tudnia kell kompromisszumokat kötnie. Ha valaki 70%-ban megfelel, az már jó. Persze feleljen meg a legfontosabbakban, legyen hűséges, legyen vonzó és legyen ész a fejébe, ne igya le magát, meg hosszútávon az is jó, ha a gyerekszerető, ha te is az vagy, bár ez is alakulhat majd még. De ha nem szereti a focit, és esetleg néha tud kritikus lenni, akkor az elnézhető, hozzá lehet idomulni.

Másrészt nem kell, és nem is jó, ha ugyanazt szereti, mint te, ugyanaz az érdeklődési köre. Ideig-óráig jó lesz az összhang, de hosszútávon nem lesz mivel inspirálni a másikat. Kell persze a közös értékrend az alapoknál, de az a jó, ha más az érdeklődési kör, hobbi, más baráti társaságban is mozogtok, nem csak a közösben. Ilyen módon tudják az embert kívülről ingerek érni, ilyen módon tud levonni valamiféle tanulságot, átélni valami érdekeset, amit meg tud osztani a másikkal, be tud vinni egy párkapcsolatba. Én pl. szeretek sakkozni. Kedvesem nem. De érti az én lelkesültségemet, tud örülni az örömömnek, én meg az ő hobbijába, problémájába tudok bevinni valamit, amit a sakkon keresztül tudok illusztrálni, vagy abból szűrtem le, mint tanulságot.

Attól, hogy valakivel együtt vagy, nem kell, hogy mindent megossz vele. Kedvesem nem jön el velem sakkozni, én meg nem feltétlenül megyek el vele egy olyan előadásra, ami hidegen hagy. Megvan a magunk baráti köre, akikkel mindezeket meg tudjuk tenni a másik nélkül is. Meg megvan az, amit együtt csinálunk, egy közös társaságba. Remekül működik ez immár 8 éve, mindig van miről beszélgetnünk.

Tehát szerintem csökkentsd minimálisra az elvárásaidat, a lényegtelenebb dolgokhoz ne ragaszkodj. Ha a minimum megvan egy potenciális partnerbe, akkor érdemes közelebbről megismerkedni vele, és nem kipipálni, hogy hát nem különösebben állatbarát…