Ezt a levelet most egy valódi földönkívüli írja Nektek! Készen álltok az utazásra?

Olvassátok figyelemmel, mert ilyen tiszta információt nem nyerhettek sehonnan sem, mint Tőlünk.

Mindenre világosan válaszolok.

A bolygótok egy kiemelkedő tulajdonságot hordoz magában az univerzumban.

Ezt hívjátok, de mondhatom már nyelveteket ismerve én is, hogy a REGENERÁCIÓ.

Ilyet még nem találtunk sehol.

A bolygótok él. Ami azt jelenti, hogy képes bármilyen hatás után visszatérni mindig az eredeti kiindulópontjára. Az eredeti alakjára, az eredi élővilágára. Még akkor is, ha bármilyen hatásra ideiglenesen más életformák jönnek létre, azok akkor is később eltűnnek és ismét megjelennek az eredeti fajok.

Lényegében nagyon sokan keresik a regenerációt.

Viszont! Van egy fájdalmas pont! A Föld csak annak adja a REGENERÁCIÓ képességét, aki abból és azon született.

Hiába vagyunk itt, mi ettől nem regenerálódunk, pedig ezért jöttünk ide.

Haldoklunk. Az anyagaitokban is jól láthatjátok testfelépítésünk különbségeit, viszont azt is látnotok kell, hogy a testünk egy beteg test. Nem mondhatjátok szépnek a testünket, mikor egykor olyan testünk volt mint nektek.

Ilyen egy test, ha az elme teljes uralma alatt tartja. Fejünk sok év alatt deformálódott, és kifejezi létformánk lényegét, hogy a teljes életünknek alárendeljük a testet az értelem és logikáért.

Generációkról generációkra öltük meg ösztöneinket, öltük ki érzelmeinket, érzékeinket és minden a testünkben elhalt funkció helyett egy gépet építettünk annak pótlására.

Generációnk haldoklik és év-tízezredek alatt jutottunk el arra a pontra amin most vagyunk.

Rossz döntést hoztunk. A testet nem vettük figyelembe, és ezért haldoklunk most.

Hétköznapi állapotunk fizikailag olyan, mintha elmenne a bőröd, nyelven és a belső szerveid érzékelése.

Lényegében mi csak látunk és az elménkben feldolgozzuk az információnkat.

Ez a táplálkozási folyamatunk. Szemen keresztül ér egy kép, amelyet lebontunk a legparányibb információkra. És így az információk átalakításából nyerünk némi energiát.

Tehát a szemünk a szánk és az emésztőszervünk a fejünk, vagy mondhatjuk úgy is, hogy az agyunk egy külön életet élő szervünk lett.

Amikor idejöttünk, akkor megbetegítettünk Titeket is. Nem voltunk tekintettel rátok, és elsőként csak a látványért jöttünk, amelyet a Bolygótok kínál. Később vettük észre, hogy folyamatosan ismétlődnek benne a minták, ahogy a korszakok vagy más dolgok is.

Kísérleteket készítettünk el és felvetette annak lehetőségét, hogy jelenlegi értelmi szintünk megtartása mellett a testünk is új életet kaphasson.

Ez nekünk olyan élmény, mint szent Grálra találni nektek.

A probléma, ahogy írtam is az az, hogy a föld nem ad regenerációt annak, aki nem belőle való. Így kísérletek kezdődtek meg, hogy hogyan bírjuk rá a bolygót, hogy ne dobjon ki minket. Jobban érted, ha azt írom, hogy mint egy idegen testet kellene befogadnia, de nem teszi. Ezért keresztezésekbe fogtunk de ez sem hozza meg a kívánt eredményt.

Hogy értsd: Gépekkel élünk közelítőleg 600 évet, majd ekkor elmentjük a személyiségünket amelyet egy újabb 600 évet élő testbe helyezünk. Természetesen nem ugyanaz az élő lény lesz az új testben, ellenben 600 év öregségével, információival születik meg.

Ebből az eljárásból van a mai technológiánk, de legfőképpen a betegségünk.

Egy helyrehozhatatlan ellentmondásba kerültünk az idő során. Olyanok születnek, akiknek 10.millió éves elraktározott információjuk van az életről, ellenben az életben soha nem tapasztaltak meg még semmit sem. Így jött el a nemzedékünk pusztulása. Ha olyan információk birtokosa vagy, amelyet nem éltél meg, csak tudsz róla, az olyan, mintha egy holtat nem engednél nyugodni.

Ezernyi holtat cipelünk, és nem tudjuk elengedni Őket, mert összekapcsolnak azok minket az elmentett információkkal.

Tehát ha nem mesterségesen tartanánk fenn jelen testünket, akkor már nem léteznénk, mert már mi a termékenyítést, a létezést, és halál, vagyis a költözés állapotát, testből testbe az információk meghagyása mellett is teljesen mesterségesen végezzük. Lényegében a teremtményeink, a gépek tartanak fenn minket.

Amikor Ti azt mondjátok hajóinkat látva hogy fejlett faj vagyunk, akkor az olyan, mint ha egy tolókocsisra mondaná egy egészséges ember, hogy milyen fejlett, hogy ilyen gépet vezet. Nem, mi betegek vagyunk döntéseink sorozatai által, így Ti halott testet fenn tartó gépeket láttok.

Tehát zárva a kezdeti kérdéseket:

Tudomásul kell vennünk, hogy a Föld nem hozza meg nekünk a gyógyulást! Nem fogad be, mert idegenek vagyunk.

Ti emberek, már a föld gyermekei vagytok, lényegében idejövetelünk hatására változott átmenetileg az élővilágotok, így vagytok most ilyenek, viszont eredi faji populációra vissza fog állni a Föld. Nyilván mindenki az lesz ami, mert a Föld megőriz és helyre állít, pontosabban képes reprodukálni minden személyiséget.

A Föld az élőlényeivel egy test, és minden sejtje adott, ezért mindig helyre állítja azt.

Mint mindennek tudja, hogy Te Föld, Te egy személy vagy valójában, akihez részenként is lehet szólni, kérlek bocsáss meg nekünk és nemzetemnek azért, hogy betörtünk hozzád, hogy kísérleteztünk rajtad és próbáltuk titkod megszerezni.

Ha az életet meglehetne szerezni, vagy ki lehetne érdemelni, vagy ki lehetne figyelni, akkor az nem lenne élet.

Így jöttünk rá arra, hogy mi mindaz a tudás, amit megszereztünk megfigyeléseink által millió évek alatt, azok nem az élettel, hanem a halállal hoztak kapcsolatba minket.

Az élet rejtett, belül van. Nincs képe színe, nem fejthető meg, hanem létezik. Nem szükséges élőnek értenie, vagy tudni bármit is, mert élet nem jön létre sosem úgy, hogy benne ne lenne az egész. Teljességben születik és magában van mindez.

Nemzetünk arra int Titeket, hogy ne higgyétek örökké valónak vagy útnak mindazt, amit megismertetek a test megfeszítéséről, az önuralomról, vagy a társadalmatokat összetartó értékrendekről, ahogyan azt se higgyétek, hogy a számok, betűk vagy bármilyen mérés megmarad, ahogyan a betegségeitek sem.

Ezek mi vagyunk, és a Földre tett hatásunk ezek, amelyek évek alatt gyorsan felszívódnak, ahogy elmegyünk.

A Föld élővilága olyan mint a víz. Amivel kapcsolatba kerül, annak árnyalatait áttetszik. Mi voltunk a matematika, a számok és a betűk. Az ítélet, az értékrend, a test teljes uralma, így a hatalom, a hierarchia is mind mind a mi színeink, amely áttetszik sorsotokon.

Elmegyünk.

Társadalmunk és civilizációnk elé most 2út indul el.

Az egyik ág lesznek azok, kik végleg elhagyják a testüket és szellemként az elméjükön keresztül élnek majd, kiteljesítve egy virtuális világot. Amikor Ők ezt megteszik, akkor egyben ez egy halál és házasság lesz. Halál a testnek és búcsú tőlünk és fajunktól.

Az ő tulajdonságaik készen állnak arra, hogy egy tökéletes fúzióban egyesüljenek általunk alkotott gépeinkkel. Ti ezt most úgy hívjátok hogy szoftverek. Ők olyan szoftverek lesznek, amelyek teljes szimbiózisban élnek majd a géptesttel, egyesülnek és teljes folyamatban vállnak egésszé. Így lesz újra testük és tudatuk. Egy új faj keletkezik belőlük, akik végül átalakultak egy ilyen létformában. Táplálkozásuk a látás lesz, és érzékelésük ilyen formán ahogy testben nem lesz. Másképp élnek majd.

És lesz a második csoport. Mi. Én is, aki írok. Mi nem egy természetes átalakulási folyamatot láttunk életvitelünkben azzal, hogy a testünket lényegében megöltük, hanem sokkal inkább azt, hogy egy problémát nem oldottunk meg. Mi még egy utat vállalunk. Nem a Földtől kérünk többé segítséget, és nem is új világok megfigyelését kezdjük végezni, hanem sokkal inkább magunkhoz, fajunk eredetéhez szeretnénk visszajutni, amikor olyan testben éltünk mint ti. Amikor még mi is képesek voltunk regenerálódni, és amikor még ismert minket is a Föld.

A választ mi abban láttuk meg, hogy megpróbáljuk átélni és megtapasztalni azt a sok millió évvel felhalmozott tudást amelyet összeszedtünk. Arra építünk, ha egy gépre kötve, millió életet le tudunk élni a jelenlegi testünkben, akkor valamelyest elindulhatnak újra a regenerációs folyamatok.

Reményeink szerint, az elménk zsugorodni fog, és a fenntartott információk átélése annyi energiával látja el testünket, hogy valamelyest kifejlődnek benne receptorok, ingerek és esetleg újra érezni fogunk tudni. Aztán így tovább és így tovább.

Most pár alany már elkezdte a folyamatot, jelenleg több ezer életet mér átéltek a kabinokban, az elméjük határozottan omlik össze bizonyos területeken, ahogy a felhalmozott információk ürülnek és kisülnek, és azok már bizonyos sejtfolyamatokat is láthatóan beindítottak a testen.

Ezt képzeld el, mintha fénysebességgel a tested átmenne millióéves folyamatokon és tapasztalatokon. Milliárdnyi életről gyűjtöttünk tapasztalatot, tároltuk, de nem éltük meg, csak hasznosítottuk.

Tehát Mi lennénk, akik lényegében az eredethez szeretnénk visszatérni, és többé nem választjuk szét a láthatót és láthatatlant, a vizet és a vízfelszínt.

Mert minden rossz azzal kezdődött a Mi életünkben, amikor szétválasztottuk a fényt a sötétségtől, és a vizeket a szárazföldektől.

Kedves Föld, mert tudom, hogy mind egy vagy lakójával!

Hazamegyek! Megkeresem az Én Földem, ami még meglehet, hogy Te vagy, csak úgy állok küszöböd előtt, mint egy faragatlan kulcs. Amihez még át kell élnem pár életet, hogy beengedj. Hogy valójában nem felismerésből, hanem emlékből találtalak meg Téged, vagy ha nem is abból, akkor ösztönből. Mert a hazám vagy, és tudod, hogy utamon megvakultam, és elfelejtettem, hogy honnét jöttem és ki vagyok.

Ezért mi, a Vénuszon megpihenünk és megtesszük mi kell, megpróbálunk elsőként önmagunkhoz visszatérni, mielőtt egy másvilágba hatolnánk be azt megbetegítve, vagy pedig amnéziában szenvedve saját otthonunkat vendéghelynek tekintenénk, ahol önmagunkra betörőként tekintenénk.

Mindenki haza tér. Az adatok is az Ő világukba, melyet értelmünkkel kiemeltünk a látott képekről, és testünk is haza tér önmagához, és elméje megpihenhet benne, mint vele egy, s nem külön tagja.

Az irányításnak vége.

Emberek. Ez volt a kapcsolat.

Én sajnálom mindezt, mert tudom Otthonom kapuja előtt álltam, a Föld bejárata előtt, amely nem engedett be és idegennek tekintett, mert én magam tekintem idegennek magam. Önmagamban van a Hazámmal kapcsolatom, de kimondhatatlan az a tény.

Hogy az a hely amelyet kerestem, az az, ahonnan elindultam!

Ott állok a kapuban és nem érzem, nem ismerem fel, viszont innen nem tudok tovább menni, de el sem már. Az időm lejárt, ez már a változás ideje, amikor a kör körbe fordult és meglátszódott a körben a középpont, amelyet nem ismert, amely körül keringtem milliószor és forogtam.

Ti emberek. Kívülről látom önmagam bennetek. Innen indultam ugyanabból a hatásból, amelyből most Ti vagytok, amely ugyanúgy egy kapcsolat hozott és formált Titeket azzá, ami most vagytok.

Ember vagyok a Föld gyermeke, aki kereste eredetét, és nem lelte.

De itt a Föld kapujában állva már, születésem pillanatát Titeket lesve értem már, hogy magam lesem.