Ezt figyu Crysis-al kapcsolatos?

Egyszer amikor előszőr játszottam az említett játékkal akkor reggelig nyomtam...emlékszemv olt egy éjszakai pálya és annyiszor meghaltam, hogy mire átértem a világos pályára, akkorra már valóban rám vírradt...Tényleg így volt nem vicc..Akkora hangulata volt a játéknak hogy kedves emlékké nőtte ki magát..Biztos veletek is volt már ilyen..még a Return to Wolfenstein Castle volt nekem ilyen..tél volt mikor játszottam és ott is hideg évszak köszöntött rám...Nagyon szép emlékek közé raktározta el az agyam ezeket a pillanatokat, amik éppen hosszú pillanatok is lehettek...olyan emlékek közé mint az általános iskolás koromból fenntmaradt olytálytársaméknál való homokozás a fatövében emléke...meg a gyerekkori karácsonyok..szegény karácsonyaink voltak de melegek..már csak azért is mert a bátyáim belopták a spájzt fával...

...Visszatérve a Crysis-ra..mikor végre lefeküdtem aludni úgy 5 óra fele akkor olyan sokáig aludtam hogy elfelejtettem majdnem felkelni..jó később eszembe jutott hogy mindíg jó ha az ember a régi bölcseletek szerint próbál meg élni, úgyhogy erőtt kaptam magamon mert a "az aki este ember legyen nappal is az" mondat, fejem felé lebegett...feltápászkodtam és valami evés meg élmény beszámoló után neki ültem magának a játéknak, a mester műnek mert AZ..a Cryengine nagyon ügyes motor..végül is a szomszédom motorja is ügyes csak egy kicsit hangos...Lényeg az hogy zombi módon kezdtem el az új pályát..nem tudtam figyelni semmire..nem érdekelt a grafikája nem érdekelt a küldetés...egy fazék keltette fel az érdeklődésemet. Nagyon sokáig mentem el úgy a játékba hogy lőttem magam előtt a fazékot és közben megvédtem mindenkitől...Úgy gondolom hogy Tom Hanks is így csinált volna ha lett volna fegyvere, megvédte volna Wilson-t...Azt a fazékot lövöldöztem végig a pályán. Ezt akartam leírni egyszer...szerintem vicces volt akkor..már most inkább csak szemöldök összekötőnek jó..mondjuk én most is nevetek rajta..:)