Volt régebben egy olyan sms. és az melyik?

Kelt levelem élesztő nélkül, hogy vagy drágám nálam nélkül? Szerettem

szemed, mely kancsal és üveg, szerettem szád, mely - ha nem lenne

füled - körberöhögné az egész fejed. Szerettem orrod két piciny lyukát,

melyen két kamion röhögve fut át. S végül: szerettem lábad, mely görbe

és rühes, nem értem, apád hogy volt ilyen ügyes? Ha méh lennék, neked

gyűjtenék mézet eleségül, ha bolond lennék, hozzád mennék feleségül!

Mivel nem vagyok én se méh, se marha, így hát kedvesem menj a Pokolba!

vagy még van ilyen is

Szeretlek Téged, mint marha a lóherét.

Szeretem kancsal és mélabus szemed,

szeretem füled, mely válladon lebeg.

Szeretem hajad, mert korpás és deres,

szeretem lábad, mely térdig visszeres.

Te álnok! Búcsút intettél felém,

eperoham üldöz éjek-éjjelén.

Szeretlek én, mint virslit a kutya,

ha mással látlak megüt a guta.

A szerelem olyan, mint a felmosódézsa,

s Te benne úszkálsz, mint egy varangyos béka.

Szabad-e szeretnem orrod piciny lyukát,

melyen a kamion röhögve fut át?

Ha Nap lennék, csak Rád sütnék,

ha bolond lennék, hozzád mennék!

Kelt levelem kovász nélkül,

hogy vagy drágám nálam nélkül?

Csókollak százszor,

de nem most, majd máskor.

Csókollak össze-vissza,

ha nem tetszik, küldd vissza!

Nevem a bélyeg alatt.

A bélyeg?... a postán maradt!

ésmég

„"Szeretlek téged, mint virslit a kutya,

Ha mással látlak megüt a guta.

Beléd estem, mint ló a gödörbe,

S miattad könnyezem a felmosó vödörbe.

Szerelmünk olyan, mint egy nagy moslékos dézsa,

Melyben te úgy úszkálsz, mint egy varangyos béka.

Szerethetem-e két dülledt szemedet?

Szerethetem-e két hatalmas füledet?

Szerethetem-e orrodnak két likát,

Melyen egy autóbusz röhögve gurulna át?

Ha kovács lennék, rád ütnék,

Ha méh lennék, mézet gyűjtenék neked eleségül,

Ha marha lennék, hozzád mennék feleségül."

"Szeretem a fejed, mely sötét, üres és kopog,

Szeretem a szíved, mely naponta csak egyszer dobog.

Szeretlek téged, mint kecske a kést,

Mint marha a kiszáradt vetést.

Szeretem a hajad, mely hosszú és nedves,

Cérnavékony nyakad, mely örökké retkes.

Szeretem a lábad könnyfakasztó szagát,

Melytől a görény is feldobja a talpát.

Szeretem az orrod, mitől nem tudsz legelni,

Melyet ha meghalsz, külön kell temetni.

Folyik érted könnyem, mint a megáradt patak,

Kérlek: az első fára kösd fel magad!

Ha méhecske volnék mézet gyűjtenék eleségül,

Ha marha volnék hozzád mennék feleségül.

Nevem a bélyeg alatt, a bélyeg a postán maradt,

Csókollak százszor, de nem most majd máskor,

Csókollak össze-vissza, ha nem tetszik küld vissza!!"