Mit jelent ez a mondat? "Mer' a hülyeség ha nem is xilofonozik, foszforeszkál! "

Ha a kérdés felvetésének 9 évnyi távlatából van értelme ide jegyeznem:

Eredetileg azt jelenthette, hogy nem olyan feltűnő, mintha hallanánk, hogy valaki Xilofonon játszik, mert annál jobban rejtőzik a valóság (azaz maga a hülyeség), s csupán éles szemmel vehetjük észre, hogy abszolút nincs rendben minden. S ezt Sándor György az akkori rendszer durva, de jól kimagyarázott visszásságaira értette, hiszen azokban az évtizedekben ezekre "szemet hunytunk".

Ám a mai világban szinte kiveri a szemünket, és elvakít az a mai hülyeségáradat, amelyben élünk, s amelyből nem vagyunk hajlandóak kilépni. A racionális gondolkodásunkat, az emberi értelem létét sérti (sőt a valóságban súlyosan rombolja is) az, amikor egyes kijelentésekben az egyik félmondatot a következő meg cáfolja, és el kell azt fogadnunk mint igazságot.

Hozzászoktunk, és ezzel értelmünk megsérült, s ezáltal mindent elhiszünk, akár ugyanannak az ellenkezőjét is, félrerúgván a logikus gondolkodás egyik alapját, az ellentmondásmentesség elvét.

Mintha egy gonosz angyal szállt volna le közénk, és azt sugallná, hogy "Te ember, az értelmed miatt vagy megkülönböztethető az állatoktól, ám én egy új embert faragok belőled, amelynek nem kell értelem, s így - egyre civilizáltabban(?) - a jólétet ígérek neked, melyben életed végéig tartós boldogtalanságban élhetsz!" (valójában újra állatként, de ezt az angyal már nem mondja).

Tényleg nem feltűnő ez a boldogtalanság, ahhoz a létminőséghez képest, amelybe még a régmúlt királyai sem kóstolhattak bele?