Olyan bizonytalan vagyok mostanában. Vagy mégsem?

Találkozzunk! Én olyan magabiztos embernek vallom magam!

... talán,

... néha,

... alkalomadtán.

Nekem az apám ilyen. Egy kívülállónak humoros lehet, ha mondjuk a jutubon nézné, de mi teljesen falramászunk tőle. A két fő problémája: Egyek - ne egyek? Menjek - ne menjek? De ezt mondjuk egy fél óráig. Ez egy tipikus rítus nálunk:

Az anyám kérdezi, eszel?

- Nem! Nem most. Most nem. Nem tudom.

- De egyél csak!

- Meglátom. Talán egy csepp levest majd.

- Akkor adjam a levest?

- Nem!

- Miért nem? Egyél!

- Hát majd kéne enni.

- Na jó, teszem a levest!

- Neeee! Nem kell. Bár... Majd kell.

- Jó!

- Mi jó?

- Hát hogy egyél!

- Hát éhes nem vagyok, de jó, azért talán egy picit mégis.

- Akkor teszem a levest.

- Na jó, nem bánom, de csak egy picit a levéből!

És ez még egy nagyon lerövidített, leegyszerűsített verzió. Ugyanez megy az elindulással is, csak ott még fel-le öltözik is vagy tízszer. Hát az se lehetett egy egyszerű dolog, amikor én létrejöttem...