Lehunyta nagy szemét a nagy szemét?

Ez olyan költői! Fél órán át tudnám elemezni. Először is magam előtt látok egy nagy régi típusú szeméttelepet, egy csomó szétszórt szeméttel. Aztán esteledik, beáll az éj. Lassan, fokozatosan elsötétül minden, és szinte látható, ahogy a nagy szemét nagy szemhéja lecsukódik. Benne van a levegőben, érezhető, ahogy elalszik és már csak a szuszogása hallik a sötétben.

Mindez kifejezi a mai magyar valóságot, a maga reménytelen állapotaival, állóvizével egyetemben. Milliók élete is már csak szemét csupán, úgy tengődnek máról holnapra, kiszolgáltatottan, mint a nagy szemét, akit egyszer csak felpakolnak, és elvisznek. Hova is? Talán a gázkamrába. Vagy a temetőbe? Teljesen mindegy. Szemét ez az élet. Úgy élünk, kelünk, fekszünk, alszunk, mint az a bizonyos nagy szemét.

Én sokkal inkább a világ "megváltását" érzem benne. Méghozzá két oldalról is. Egyik metaforikus, a másik valós értelmű, de szintén "költői".

A lehunyta nagy szemét a nagy szemét számomra azt fejezi ki, hogy eljött a környezettudatos gondolkodás ideje, beállt a bolygónkat szennyező emberiség agya egy jobb, élhetőbb világra, ezzel "megölve" a nagy szemetet.

A másik értelmében pedig a nagy szemét, mint hasonlítás érthető, amely szintén "világmegváltást" jelenthet, hiszen ha a nagy szemét a bolygónk válságát okozó hatalmakra érthető, akkor szintén használható ez a kifejezés :)

Én úgy hallottam, hogy ezt Sztálin halálakor mondták, "suttogták" az emberek.

Mond el így: "lehunyta szemét, a nagy szemét"