Segítene valaki?

Akkor rúgjál be.

Én is jártam már így, csak kocsival. Bementem a boltba – tudod abba, amelyik itt van a sarkon és a Bögyös Zsuzska a pénztáros – kenyeret venni. Elég sok sületlen volt köztük. Mondtam is neki, hogy ez sületlenség. Ilyent még nem láttam. Képzeld, levett egy veknit a polcról. Oda szorította a melleihez. A kenyér meg elpirult. Látnod kellett volna. Na már nem sületlen.

Megvan a kenyér. Megyek a kocsihoz, de sehol. Ellopták. Egy öreg Zsiga volt. Rendesen Lada, csak én Zsigának hívtam, mert volt egy nagy étkű bácsikám, azt hívták Zsigának. Ez a kocsi is rengeteget zabált.

Na, hogy az egyik szavamat a másikba ne öltsem, ellopták a verdát. Na mondom, hogyan megyek most haza kocsi nélkül. Tudod, milyen nagy a falunk. Az alvégtől a felvégig vagy tíz ház. szóval nagy strapa. Nem fogom hazáig cipelni a kenyeret. Visszaviszem, Zsuzska majd vigyázz rá, amíg előkerül a kocsi.

Nyúlok a kilincs felé, de sehol a kilincs. Zárból meg kettő van. Esküszöm, az előbb még csak egy volt. Most hogyan menjek be? Már egészen belefájdult a fejem a gondolkodásban, de egyszer csak nyílt az ajtó. Intett a boltos csaj, menjek be. Beléptem. Aztán szorosan a kebléhez húzott…

Csak költözni tudsz, illetve hát azt sem ugye.

Új életet kezdesz.

Szőke vagy? Azok hagyják mindig otthon a zárat.