Bunkó vagy? :O

Bunkó vagyok, ha úgy van.

És általában úgy van! :D

bunkó (főnév)

1. Botvég. A botnak vastagabb, gömbölyű vagy kiszélesedő vége.

A sétáló férfi a botját a bunkónál fogta meg. A bunkó belesimult a tenyerébe.

2. Népies: Bunkósbot. Egyik végén vastagodó, súlyosbodó, bunkóban végződő nehéz bot; néha ólomvéggel látják el, vagy bunkóját ólommal töltik ki; furkósbot, fütykös.

A kitört verekedésben előkerült néhány bunkó is. A védekezésül használt bunkó úgy eltalálta az egyik késsel támadót, hogy összeesett.

3. Ritka: Buzogány, nyeles ütőfegyver; tömör ércgombban vagy szöges, görcsös fejben végződő, ütésre, sújtásra használt fegyver.

A vitéz bunkóval ütött vissza a rátámadó lovasra. A láncos bunkó nagyot csattant az ellenfél pajzsán.

4. Ritka: Nagy fakalapács. Körülbelül 10–15 cm átmérőjű nyeles, fából készült henger, amellyel fa hasításakor, faragáskor, véséskor egy másik szerszámot ütögetnek, vernek a megmunkálandó anyagba.

A fafaragó szobrász kézre álló bunkóval ütögette a favésőt. A bunkót néhány csapása beütötte az éket a fatörzsbe.

5. Régies: Döngölő. A kövezet, az egyenetlen talaj leverésére, egyengetésére vagy beton tömörítésére használt, felül kétoldalt megmarkolható fogóval, alul súlyos fémburkolattal vagy foglalattal ellátott kiszélesedő végű nehéz dorong.

A súlyos bunkóval két ember egyengette a gát tetejét. A bunkó tompa bumm-mal csapódott az elegyengetett földfelszínre.

6. Átvitt értelemben: Durva személy, aki illetlen, sértő modorával tűnik ki.

– Hogy tudtál hozzámenni egy bunkóhoz – sopánkodott az anya a lányának. – Amikor udvarolt, akkor még nem volt bunkó – válaszolta szomorúan a nő.

7. Átvitt értelemben, ritka: Újonc, főleg katonaságnál.

A bunkók bevonulása után az őrmester kitöltötte rajtuk a dühét. A bunkók egész nap a körlet kövét súrolták.

8. Kártyajáték: Utoljára kijátszott kezdő lap. A lórum kártyajáték kirakós változatában az az eset, hogy egy játékos a negyedik szín kezdő lapját végig vissza tudja tartani, és utoljára játssza ki.

A játékos bemondta a bunkót. Ezzel a bunkóval el is nyerte a játékba betett tétet.

9. Kártyajáték: Utolsó kártyacsomó. Tarokkban osztáskor a nem megemelt, hanem megütött kártyacsomóból az egyszerre kiosztott és a játékosok sorrendje szerint választható, 9-9 kártyából álló csomók közül a negyedik vagy utolsó.

A játékos a bunkót választotta. A bunkó választásával nagy szerencséje volt: jó lapokhoz jutott így.

10. Átvitt értelemben, iskolai, régies: Elégtelen osztályzat.

A táblánál felelő tanuló bunkót kapott. A kapott bunkót nehéz volt a fizika tanárnál kijavítani, mert magában könnyen elkönyvelte a bunkót kapott diákról, hogy amúgy is lusta.

11. Átvitt értelemben, ritka, népies: Nyomaték, súly. A szóban forgó dolog, ügy, közlés lényege.

– Az a bunkója a dolognak, hogy időben megadd a pénzt – mondta a férfi a kölcsönadott pénzt számolgató társának. – Mert így megmarad a barátság – tette hozzá. – Erre a bunkóra nagyon fogok figyelni – nézett fel rá a másik.

Eredet [bunkó < ómagyar: bunkó < ősmagyar: funkó (tuskó, vastag fa) < dravida: pungam (bunkó, vastag vég) < pongam (vastagodás) < pongu (dagad)]

egy klasszikus, persze szorosan a témánál maradva

http://www.youtube.com/watch?v=12JHylOkgsg