Hallottátok már a fába szorult férget üvölteni?

Ordít, mint a fába szorult féreg

"Honnan ered az ordít, mint a fába szorult féreg mondásunk?"

Ha valaki ordít, mint a fába szorult féreg, akkor valószínűleg nagyon hangosan, teli torokból, jajveszékelve üvölt, úgy is mondhatnánk, hogy ordít/üvölt, mint a szamár vagy a sakál.

Bár a szólás igen széles körben elterjedt, azt talán már kevesen tudják, hogy milyen féregről van szó, és az milyen fába is szorult. A Forgács Tamás-féle Magyar szólások szótára szerint a mondásban szereplő féreg szó nem a köznapi értelemben használt gilisztára, hanem a toportyánféregre, mai nevén aranysakálra (Canis aureus) utal. A fa pedig az állatnak felállított csapdát jelenti. Tehát a mondás szó szerint úgy hangzana, hogy ordít/üvölt, mint a csapdába esett aranysakál.

Az aranysakál a 20. század elejéig elterjedt volt hazánkban is. A faj rendszertani besorolása a 19-20. század kutatói, valamint a természetben élő emberek számára problémát okozott, ezt tükrözi változatos elnevezése is: nádi farkas, toportyánféreg, csikasz, réti farkas, farkassakál.

A kutyafélék családjába tartozó sakál testfelépítése alapján egyfajta átmenetet képez a farkas és a róka között; rejtett életmódot él; élőhelyét elsősorban fákkal tarkított puszták, parlagterületek, bokorerdők képezik. A kilencvenes évektől spontán visszatelepítése figyelhető meg az ország déli határvidékén. A fajnak világviszonyltban nagy elterjedési területe van: Észak-Afrikától egészen az Indokínai-félszigetig szinte mindenütt megtalálható, európai elterjedésének északi határa a Kárpát-medence.

Forrás: National Geographic Online

[link]