Furfangosan nedves lettem azon a helyen 'hol megkeresem kenyerem. Mit javasolnak kendek?

Első kérdésedre a válasz:

Hol nedves, hol kedves. Ezt mondta mindig az öregem. Midőn szentjánosbogarak martaléka hasítja szét a fejemet ijedtemben.

-No de! Szólt az úr. - Magának miből van ennyi bárgyú, súlytalan katonája, kik szétmarcangolták az arámat!?

Viktória királyné bajbam van. Ám még sincsen forrófejű dalszövő, ki tudná a megoldást a tarajossül ordítozó sikoltó tüskéire.

2. Bekezdés, 4. Sor.

Hárman indultunk útnak a fellegekből. Sivított a szél, közben árnyak képeire lettünk figyelmesek. A sötétség megbújt a város alatt, ott ahol a legkevésbé sem számítottunk rá. Előjött egy Ford Focus, sárga volt mint a becsukott szem. Ki van itt?

Nem lenne nékem sem időm, sem böcsületes elszánásom ily feslett hívságokra válaszolgani, de midőn a pityókát szedém felfele, igen belémhasított az érzés, hogy csak helyre kéne tenni azt a bitang pernahajdert, ki ily zavarodott firkálmányokkal orozza el a helyet s lehetőséget más értelmesebb honpolgárok elől, kik saját szellemi s lelki épölésüket szem előtt tartván, különbféle tudományok titkait firtatva teszik fel bölcsebbnél bölcsebb kérdéseiket eme illusztris fórum tagsága felé.

Mert hiába igyekszik kend naphosszat ama nedves helynek bármely szegletében a kenyérkeresetéből tréfát farigcsálni, nem lesz abból más csak beposhadt mocsárbűz és lápi varangyok által rongyosra hajtogatott papírfecni, mellyre Baltazár csillagjós százéves jövendölései vannak rávezetve marharépa levébe mártott pennával, mellyeknek négy évszázada kitelt ugyan az ázsiója, a kunpeszéri Bálint bályám még mindig aszerént aggattja a vánkost a szénapadlásra. Hiába okítom az öreget, hogy haggya már az ósdi begyöpösödött bölcseletet a vén javasasszonyokra inkább, de csak köti az ebet a karóhoz, hogy így meg úgy, meg mán az öregapja is így csinálta. Nohát, én is mindent úgy csinálok mint az öregapám, mégse vittem semmire se, de a gerendám legalább leszakadt gyertyaszentelő előtt három nappal. Hát, lássa kend, ebből okuljon, oszt ne a büdös folyóba keresse a lelke megváltását, mennyen ki a rétre virágot szedni, oszt adja a nagynénnyének szíves üdvözletemmel kommendálva, annak se lesz belőle több birkája, de legalább a szagot kihajtja vele az ólból. Oszt a fejéből meg verje ki a tengert meg mindenféle csudálatos dolgokat, nem magyar embörnek való az, tenger fenekén turkászni meg mindenféle nyálkás vizi állatokat a fazekába szedni, hogy majd abból ebédet főzzön. Jó, hogy léghajóra nem ül, hogy madarat fogjon vacsorára. Azt hímzetesse inkább a nadrágja eresztékébe, hogy ki két lábbal a földön áll, annak nincs egy lába se a vízbe, se a levegőbe. Aztán ha mindeme bölcsességtől, mellyet én itt oly bőséggel ontottam kendre, hogy a püspök tíz év alatt nem sző ennyit bele a húsvéti prédikációjába, eszéhez térne és valami bölcsebbként ható gondolat is felsejlene elméje áporodott üregeinek mélyéből, azt írja csak le nagy bátran, tán még el is olvasom.