Lehetek még gopnyik?

– Mi az ördög ez? – kérdezte Papa, öklével a gyomrát gyömöszölve. – Úgy érzem, mintha cafatokra szakadt volna a tüdőm. Porta elvigyorodott. – Azt hiszem, szamorcsonka. Sztálin bácsi speciális szíverősítője fáradt katonák számára. Két ilyen hordó elég egy egész századnak. – Hiszek neked. – Áttámolyogtam a holttestek közt, széket keresve, hogy leüljek. – Néhány korty belőle – magyarázta Porta -, és az ember puszta kézzel is nekimegy egy hatvantonnás tanknak. – Nem is olyan rossz – ismerte el Heide, aki csak a fal támogatásával tudott lábon maradni. – Most, hogy az ízét már nem érzem, egészen kellemes. – Miből készül? – kérdeztem. – Csípős paprikából? – Kukoricából, krumpliból, répából – vágta rá Porta, aki mindenfajta ital receptjét ismerte. – Miféle répából? – akarta tudni Papa, akinek máris fejébe szállt az ital. – Merthogy – emelte fel a mutatóujját – répából többféle is van, akárcsak a krumpliból. Melyikről beszélsz? – Mindegy, milyen répa – állította Porta. – Kukorica, krumpli, répa. Akármelyik fajta megteszi. Beletömöd őket egy hordóba, és hagyod rothadni néhány hétig, egyesek szerint egy egész hónapig. A salakját kiöntheted a disznónak. Vigyorgó pofával fog a késnek rohanni. A szamorcsonka – folytatta Porta -, Sztálin titkos fegyvere.