Írtam egy verset a szerelemről, mit gondoltok?

Ha ezt elszavalnám egy csajnak, belém esne?

"A holdfény alatt, csendes éji órán,

hol a szellő finom, mint szerelmes sóhaj,

egy ifjú állt, szívében láng lobogón,

míg szeme fénye, mint csillag, úgy ragyogón.

„Óh, kedvesem!” – szólt ő, szívét kitárában,

„Szerelmem érted, mint virág illatában.

De van, mi zavar, s bár szégyen rózsái közt,

egy emberi dolog, mely néha ránk tör közt.”

A holdra nézett, majd egy lélegzet vett mélyen,

„Míg szívem érted dobog, s érzem léted éjen,

egy pillanatban, ahol a testünk beszél,

fingás és kakilás - ez is hozzánk kötél.”

„De lásd, ez természet része, s nem gátol vén,

szerelmünk virágát nem fojtja el, te én.

Mint a rózsa illata és tüske egy szálban,

úgy él ez velünk, szerelem és ember hálán.”

„Ne szégyelld hát, ha testünk néha így szólal meg,

hisz mindent túlél a szív, mely bennünk ég heves.

A kakilás, fingás, mind-mind közénk fűzött lánc,

de a lényeg: a szívünk együtt dobban, s ez a váncs.”

Így szólt az ifjú, s a hold is bólintott rá,

a szellő hordozta szavát, mint titkok szájába’.

S a szerelmesek tudták, hogy bármi jöhet még,

szívük együtt ver, s ez vezeti őket az éjbe’ s fénybe."

Vagy ez?

Egy bátor szellő, fingás, halkan szólalt meg,

Kakilás után, hol a csend mélyen ülve reggel.

Mindennapjaink része, mint szívünk verése,

Szerelem, ahogy ébred, s fing, mint éj leplese.

Kakilás közben is, szívünk szárnyra kelhet,

S fingás, ha jön, szívünkkel együtt nevet.

A hold alatt, hol a szeretet oly tiszta,

Egy pár ölelkezik, míg természetük kicsit piszkoska.

Szerelmes pillantás, kakilás neszében,

Fingás a csendet töri, de ők csak nevetnek.

Együtt a lélek, még ha a test néha kiszól,

Szerelem, fing, kakilás - életünk szőtte szől.

Mert a szerelem, ahogy a testünk is működik,

Fingás, kakilás nélkül, mit érne, mondd, kérlek?

Így élünk, szeretünk, minden pillanatban,

Ahol a természetünk, velünk egy dalban.

Fingás a szélben, kakilás a holdfény alatt,

Szerelmesek vagyunk, ebben nincs semmi hiba.

Megértés, elfogadás, így telik napunk,

Szerelem és emberi mivoltunk, így kapunk.