Sok kérdést már megoldottunk?

Nem lesz soha ilyen jó dolgunk.

Mégis az ember néha érzi,

bosszantó, ha sehol egy kégli.

Azt mondtuk, megértheted, hogy

Keressünk egy jó kis helyet még ma,

Ahol a szomszéd elvisel,

S nem szól ránk a házmester.

Így aztán otthonra leltünk,

Nagy család, mind együtt élünk már.

Megosztjuk bárkivel,

S nem szól ránk a házmester.

A vadvirág felnő a ház falán,

Örül hogy él, igen.

Egy tábla lóg a házunk ajtaján:

Itt nem zavar senki sem.

A lányokkal jól megvagyunk,

A konyhában rájuk hagyunk mindent,

És ha reggel mennek el,

Nem szól ránk a házmester.

[link]

Ó, én ehhez buta vagyok.

Most zokogok és mosolygok egyszerre.

De mi van ha én magam vagyok a sötétség?