Ha egy disznó pórázon utazik az 1-es villamoson, nem lesz rossz előérzete, ha a Közvágóhíd a következő megálló?

Ezer éves vagyok, a mesekönyv még régebbi, de idéznék belőle:

„…- Disznó úr, vagy Ártány úr, fogja be a száját, ne gorombáskodjék, mert annyit mondok, hogy én nagyon szeretem a sertéskarajt és a vékony szalonnát.

Ártány Tóbiás elsápadt és ezt kiáltotta:

- Ej életveszedelmes fenyegetés!

- Gondolja? - kérdezte Mackó úr nyelvével csettintve.

Ártány Tóbiás fölugrott és megrántotta a vészféket. A vonat megállt, az utasok rémülten dugták ki fejüket az ablakokon.

- Mi történt? kiabáltak.

- Ide, segítség! - visította Ártány Tóbiás.

A kalauzok berohantak abba a kocsiba, melyből a segélykiáltás hallatszott.

- Itt húzták meg a vészféket? - kérdezték.

- Én húztam meg, - felelt Ártány Tóbiás.

- Miért?

- Mert ez az úr, itt, la! - mondotta Ártány Tóbiás Mackó úrra mutatva, - életveszélyesen fenyegetett engemet.

- Mit mondott?

- Azt mondotta, hogy szereti a sertéskarajt.

A kalauzok elbámultak ezen a feleleten.

- De kérem, - szólt az egyik, - azt én is szeretem.

- Igen, de azt is mondotta, - folytatta Ártány úr dühös pillantást vetve Mackó úrra. - hogy szereti a vékony szalonnát.

- Mi is szeretjük, - feleltek egyszerre a kalauzok.

- Csettintett is hozzá a nyelvével! - folytatta Tóbiás.

A kalauzok is csettintettek a nyelvükkel és ezt mondták:

- Bizony jó is lenne most egy kis sertéskaraj káposztával, meg paprikás-szalonna vöröshagymával!”

Attól függ, hogy ért-e magyarul.

Egy francia disznó nem fog sírva fakadni.