Észrevették már Önök, hogyha valaki hanyatt-homlok menekül, akkor annak a homloka a hátán van?

Igen, egyszer úgy véltem, észre vettem. Komótosan ballagok a Seholsincs-erdő számomra kijelölt turista útján, ahol én komótosan ballagni szoktam, a piros jelzés mentén. Vagy a kéken. Az is előfordulhat, hogy a zöldön. Tehát ballagok, ballagok, egyszer csak nagy ütést éreztem, pont a lapockáim között. Mi a ménkű lehet ez, kérdeztem nagy bölcsen önmagamtól, hiszen nem szokványos, hogy amikor komótosan ballag a Seholsincs-erdő turistaútján, egyszer csak valami hátba vágja, pont a hátam közepin.

Megfordultam, de nem láttam semmit. Visszafordultam. Sehol semmi és senki. Újra magam mögé néztem, de akkor megszólalt egy hang:

– Ne forgolódjon már, könyörgöm! A homlokom a hátán van. Inkább szaladjunk, mert én most menekülök a gonosz farkas elöl, a homlokom a maga hátában, és csak nézelődik.

Így aztán futásnak eredtünk, de izibe. Ekkor Kiszel Tünde bukkant fel pont előttünk, de mi inkább a farkasokat választottuk.

Mélyen tisztelt kérdező Hölgy/Úr!

Ön úgy tűnik félreértelmezte eme mondást. Szó sincs róla, hogy vészhelyzet esetén a menekülés egyezményes módja az Ön által elénk tárt formában történne. Valójában pár egyszerű lépéssel megvalósítható a hanyatt-homlok menekülés.

1: Helyezkedjünk el kényelmesen, hanyatt fekve.

2: Fejünket lazán, de határozottan hajtsuk hátra, míg homlokunk el nem éri a földet. (Ez a művelet veszélyes! Kérem csak az végezze el, aki elég hajlékony!)

3: Kezdjük meg a menekülést egy tetszőlegesen választott irányba, ügyelve arra, hogy ez ne a veszélyforrás iránya legyen. Ez a hanyatt-homlok menekülés szakszerű végrehajtása.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket, a viszontlátásra!

Kockázatokróésmellkhatásokróóóóóroha***megcsináljamitakarsz.