Vicces történetek a fogorvosnál?

Soha nem volt gondom a lidokainnal, de egyszer a dokunénim valamiért belemasszírozta az ínybe és állítólag "elnyomott valami ideget".

Namost amikor felálltam a székből, össze is csuklottam :D 110kg 42 éves férfi vagyok, de megfogott a doki és visszanyomott a székre. Soha előtte és azóta sem ájultam el... Vártunk néhány percet, de mondtam, hogy mennék ki a váróba, mert az tele van, nem akarok senkit feltartani. Erre az asszisztes és a dokinéni két oldalról a hónom alá nyúltak két oldalról és kihúztak a váróba és leraktak az első székre. Teljesen észnél voltam, csak a lábam nem engedelmeskedett úgy ahogy kellett volna, húztam.

Na most képzeld el amikor a fogorvos kivágja az ajtót és egy nagy darab csávót kihúznak a rendelőből és lehajítanak a legelső székre :DDDD

Olyan csend lett mint a ravatalozóban :D

Háromszor kellett kikiabálniuk, hogy KÖVETKEZŐ, mert nem mert senki bemenni :D Pislogtak az emberek egymásra, hogy kinek is kellene mennie :D

Miután bementem a húzásra jót röhögtünk rajta, mondtam nekik, hogy a váróban megfagyott a levegó :D

A másik pár évvel korábban történt.

Ülök a váróban egyedül. Asszisztens néni aki csak helyettesített (nem ismert) kijött, elment wcre, visszafelé meg odaült mellém és elkezdett nyugtatgatni. A doktornő nagyon ügyes, nem fog fájni, ne aggódjon a doktornő nagyon rutinos, stb. Néztem buta fejjel hogy mi van. Mondom több mint 20 éve, középiskolás korom óta ide járok, abszolut nem félek sem tőlük, sem a kezeléstől. De csak nyomta tovább a szöveget, már kezdtem megijedni :D

Bemegyek, nézek furán a dokinénire aki a szokásosnál is kedvesebben kérdezte hogy mi van és mondta ő is hogy ne féljek, máskor sem kínzott meg, most is vigyázni fog... Tudja Lacikám, hogy milyen óvatos vagyok, ne aggódjon.

Na ekkor már rákérdeztem hogy mi van? Párolog az érzéstelenítő és beszívtek vagy mi?

Hát kiderült, hogy a szemérláda kollégám akivel egy irodában voltam és előttem 1 órával járt ott, beoltotta őket, hogy én már 2 hete amikor megkértem az időpontot azóta jajgatok és sírok hogy mi lesz a fogászaton, nagyon félek stb :DDDD

Én is megjártam az érzéstelenítővel.

Az egyik leghátsó fogamból leficcent egy darab. Gyorsan meg akartam javíttatni, mert akkor kezdődött a járvány és tudtam, hogy a fogorvosok már csak sürgősségi beavatkozásokat fognak vállalni hónapokig. Ez tavaly év elején volt. A szokásos fogorvoshoz nem kaptam közeli időpontot, ezért kerestem egy másikat. Mondom, mit ronthat el?

Fiatal dokinő volt. Talán még nem volt elég gyakorlott, mert vagy rossz helyre szúrta, vagy túl nagy adagot adott. Kiküldött, hogy üljek le és várjak pár percet, míg elkezd hatni. Addig bement egy másik beteg. Pár perc múlva kezdtem úgy érezni, mintha bedrogoztak, vagy leitattak volna. Elzsibbadt az egész arcom és a szemeimet csak nagyon lassan tudtam mozgatni. Nem szédültem, nem voltam rosszul, de furcsa volt. Olyanokon gondolkoztam, hogy mi lesz, ha a zsibbadás eléri az agyamat és hogy szólnom kellene, hogy nem arcműtétre jöttem. Csipkedtem az arcomat, így próbáltam megállapítani, hogy hol jár a zsibbadás (a szemöldökömnél járt). Közben bejött a váróba egy új beteg és köszönt, próbáltam visszaköszönni, de csak artikulálatlan hangokat sikerült kiadnom. Ebből az csak annyit érzékelt, hogy egy kábult, vélhetően ittas egyén felé fordul és azt mondja, hogy "áiojáájoió" és közben csipkedi az arcát.

Mire bementem, nagyjából 10 perc múlva, akkor már javult a helyzet, az arcomról és a szemeimről lehúzódott a zsibbadás. Ezért nem is említettem, mondom nem rombolom le a helyes kis dokinő önbecsülését. A szuri helye még két napig fájt. Durva egy trip volt.

Nekem nagy extrák nincsenek.

Mindig is utáltam fogorvoshoz menni, mivel egyszer tinédzserként egy húzott fogamnak bent maradt a gyökere és a 150 centis 40 kilós doki az ölemben térdelve véste ki, ahogy rendes kőműveshez illek, kis vésővel, kalapáccsal. Kb. 45 percig tartott a szobrászat, végeredményként olyan agyrázkódást kaptam, hogy két napig hanyatt fekve is lehánytam a plafont.

Ilyen emlékekkel érthetően nem szívesen megyek, ha kell, de megyek, mert azt is tudom, hogy a halasztgatás sokkal nagyobb szenvedés, mint az a kis idő ott a székben, mai megszabadít az egésztől.

Ha menni kell, megyek és a váróban "jöjjön, aminek jönnie kell" félletargikus nyugalomban várom a sorra kerülést.

Az emberek többsége ilyenkor full idegesen hallgatja a bentről hallatszó hangokat, fúrót, jajgatást, én nem foglalkozom vele.

Annyira nem, hogy volt, hogy a doki asszisztense ébresztett a váróban, hogy én jövök.

Alig tudtam felébredni, elindultam utána és ekkor láttam csak, hogy néznek rám a többi várakozók, akik porrá tördelték a kezüket és kapcát gyűrtek a zsebkendőikből.

Láthatóan bekerültem náluk az UFO kategóriába és nem tudták, sajnáljanak vagy irigyeljenek.

Mint kiderült utólag, a szundim alatt bent egy embert szinte szétszedtek, visszhangzott a váró a jajgatásától, a fúrótól meg a véséstől, plusz a doki nyugtatásaitól, aztán az emberkét gézzel kitömött szájjal félájultan hozták ki és vitték kicsit fektetni egy másik szobába.

:D