Lesz egyszer olimpiai szám a nőhajítás?

Éppen néztem a közvetítést az idei nőhajító bajnokságról.

A tavalyi bajnok, az angol Henry Th. Row készülődött. Előbb alaposan beporozta a kezeit, hogy ne ragadja ki a markából idő előtt a testes nőt a centrifugális erő. Az 5 évvel ezelőtti balesetet senki nem szeretné megismételni, mikor is egy idő előtt elengedett nő a nézőtér felé repült és a becsapódása következtében 10 halottal, 30 sérülttel és három beszakadt padsorral kellett számolni.

Kereste a fogást a nőn, majd mikor megtalálta, erősen megragadta és megkezdte a forgó mozgást. Azért is nehéz sport, mert nem csak a fizika törvényeivel, hanem a nő ellenkezésével is meg kell küzdeniük a versenyzőknek.

A lehető legjobb pillanatban elengedte mázsás sporteszközét.

A magyar sportkommentátor így narrálta a pillanatot: "Repül a nehéz nő: ki tudja, hol áll meg?"

Másodpercek múltán az eldobott nő 37 méternél landolt, miután a lendülettől még megszaladt úgy 5 és fél métert. Ezzel Th. Row megdöntötte a tavalyi rekordját, nagyon szép eredmény volt.

Ekkor jutott eszembe a gondolat, hogy "Hogyhogy nem olimpiai sortág?", hiszen már olyan sportágak is kikerültek az olimpiára, amelyekről nem is gondoltam volna.